Biharnagybajom határának régi vízrajza és a község kialakulása

Előszó

A községhatár térképeken feltűnő a sárréti helységek határának különösen zeg-zugos, kacskaringós vonala. Mintha lassú folyású alföldi folyók rajzai volnának! Valóban, ezeket a határokat régen vízerek jelölték.
Ezelőtt a vadvíz, a mocsár tartotta uralma alatt ezt a földet. Összekuszált fonalak módjára ágaztak egymásba a kisebb-nagyobb erek, fokaikon át a mélyebb fekvésű területeken nagy tavakat, fertőket, laposokat, síkvizeket formáltak, éltettek. Lassan, csendesen folydogáltak; némelyiket jól figyelni kellett, vajjon folyik-e valóban és merre vette irányát. Évente rendszerint inkább kétszer, mint egyszer áradás jött, ilyenkor aztán gyorsult folyásuk, megtöltötték széles árterüket, nőttelték tavaikat, síkjaikat, kicsaptak. Sőt nem ritkán visszafele folytak, ha a Tisza nagy árja - amit a Hortobágy, Mirhó, Zádor, Kakat, Mérges, Cina hoztak ide - szorította a Berettyóét. Ereink nagyobb része nem volt egyéb, mint a Berettyó kiágazása, vizüket a Sárrétje nyelte el. E rétség jóval több, mint 80,000 katasztrális hold kiterjedésével Udvari, Bajom, Rábé, Bakonszeg alatt kezdődött (Szerep már bele települt a mocsárba) és átnyult Békésbe, Hajdúba, a Kúnságba, majd Gyarmat, Darvas, Zsáka, Furta között a Keresztér, Bogárzó, Kengyel, Kenderes, Cseke, Mustó, Gyöngyös, Dózsa, Szúnyogos, Nyék és más erek medrén a Kis-Sárréttel volt kapcsolatban; innen oda ömlött az ár föle, onnan pedig ide hömpölygött... Vissza