Tékasztorik

Előszó

Konzervatív ember vagyok és eléggé bipoláris. A konzervatív énem mindig is tiltakozott, hogy ennyi mocskos szót viszontlásson nyomtatott formában, hiszen az irodalomhoz nem illik a trágárság, a szleng, a bazmegolás. A bolondabbik énem pedig azt súgta: itt ez a sok ember. Dörömbölnek az ajtódon, hogy legyen má könyv legyen má könyv, hát mi a picsa bajod lehet, te szerencsétlen nyomorult? így aztán ez a hang győzött és ekkor felkerestem a Silenos Kiadót, azért őket, mert jó fejek, és pár hónappal ezelőtt küldtek nekem egy rakás könyvet, hogy írjak róluk összefoglalót a blogomba, és furdalt a lelkiismeret, mert rám egyáltalán nem jellemző módon ezt sohasem tettem meg. Szóval, írtam egy e-mailt. Találkoztunk. A beszélgetés a következőképp nézett ki.
- Szia, mi egy ilyen laza, független kiadó vagyunk. Tudom, furcsán hangzik, de mivel nem ez a fő tevékenységi körünk, ezért kábé pont leszarjuk ezt az egészet. Ha van könyv, van könyv, ha nincs, akkó nincs. Ha a vége nullára jön ki, akkó te is bódog vagy meg mi is.
- Értem. Őőőőőő hát az van, hogy izé...ki lehet adni ezt a blogot? - Te. Nekem olyan mindegy.
- Nekem is. Én is pont leszarom. Csak nyúznak a népek, hogy legyen könyv.
- És te akarod, vagy mi?
- Hát, annyira nem. Sok benne a trágárság.
- Leszarom.
- Mondjuk én is.
- Akkor kiadjuk?
- Adjuk.
Na, így született meg a könyv. Vissza