Lélegzet (dedikált példány)

Fülszöveg

A költő írja:
"Negyvenhárom éves vagyok. S ami vagyok, javarészben anyámnak, Kisgyőrnek, Miskolcnak és Debrecennek köszönhetném, s a mostanában bőröm alatt összeálló summázatokat apámnak, ha annak idején elfogadtam volna őket tőle, de nem fogadtam el. Köszönhetném, de a halott személyeknek járó köszönet csak gyűrődik és mocskolódik a zsebben, mint egy át nem adható levél; a távolodó helyek pedig akkor sem tudták, hát ma, hogy mit hullajtottak elém, magyaráznom és kiabálnom kellene, hogy értsék és hallják, a kettő pedig együtt semmiképpen nem megy. Köszönhetném? Annyira nem vagyok rendben az eredménnyel, azaz önmagammal. Talán a szándékokat, a véletleneket. Hogy Kisgyőrből kijelentkezhettem, azt a történelem és a helybéli ítélet szerinti jó eszem tette lehetővé, mégis máig, az ellenkezőjét tettem annak, amit egy jó ész diktál, ha van. Mintha egy kopott hanglemez ismételgetné eddigi életemet. Olykor mosolyintásra késztet. Például az is, hogy a megismert történelem teljesen azokkal a módozatokkal zajlott, amelyekkel mi a Nagyközöm véresre játszottuk egymást. Máskor egy nyelvöltés lebeg fölöttem, amikor olyannak érzem az életemet, ezt a negyvenéveset, mintha egy könnyen kiismerhető egyén életét statisztálnám, a tőlem telhető tisztességgel. A verseben én vagyok én, előszedem mindazt, amire nincs szükségem, senki és semmi nem kéri tőlem, de írás közben legalább nem szégyenkezem miatta. Verset egyébként azért írok, amiért eddig Magyarországon minden névtelen és halhatatlan írt és ír, úgy, mintha Zrínyi Miklós lenne, és mintha kardja lenne. Matériaként tisztelem és szeretem a verset."
Bihari Sándor 1932-ben született Kisgyőrben. Középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte, Debrecenben szerzett magyartanári oklevelet. Jelenleg az Új Írás szerkesztőségében dolgozik. Kötetei: Emelet fővel (1953), Vándor, neonfényben (1963), Utóhang a megpróbáltatáshoz (1965), Kaptárkövek (1967) Mindennap élni (1970). Vissza