Nincs irgalom

Előszó

Részlet a kötetből:

"Nem vonom kétségbe a Termtő istenségét. De ha az Úr a kezdetek kezdetén, miután a semmiből és a mindenből létrehívta önmagát, nem okult volna azokon a katasztrófákon, amelyeket legbensőbb lényével való összeütközései során élt át, a világ, amelyet megalkotott, már az első percben eloszlott volna. Nem maradt volna belőle több egy kihült gondolatnál. Valamikor, amikor még csupán sejtettem ezt az igazságot, az őszinteség és a megtisztulás vágyától sarkalva, háborgó vallomással ostromoltam az Úristen megfejhetetlen bölcsességét. Akkor tudtam meg, az Isten maga intézte úgy, hogy az egyik ember állandóan a szándékaiban haladjon, a másik ember pedig lehajtott fejjel, vagy fogcsikorgatva, mit sem sejtve, vagy mindent tudva, állandóan azon harcoljon, hgoy szembefordulhasson vele és elállja az útját. Ma már tudom, a Mindenható kit mire rendelt. Az igazság az övé. Nyugodtan beszélhetek tovább magamról.
Anyám hirtelen fölszakadt keserű jajkiáltása, vagy életem későbbi, eleve meghatározott eseményei szabták-e meg belső világom tulajdonképpeni kialakulását és további fejlődését, olyan kérdés, amelyre határozott választ talán ma sem adhatok.
Mielőtt megismertetném akkori érzéseimet, gondolataimat, ezek nyomán bekövetkezett tetteimet, előbb el kell mondanom annak a napnak a történetét, amellyel igazi életem, helyesebben mások és főképpen önmagam ellen elkövetett bűneim sorozata megkezdődött." Vissza