Bibliotheca Hungarica III.

Előszó

Munkánk első két kötete a középkori Magyarországról fönnmaradt kódexek és nyomtatott könyvek számbavétele. A jelen harmadik kötet az elveszettekre vonatkozó adatokat és föltételezéséket tartalmazza, az előző rész kiegészítéseként. A művelődéstörténet szempontjából ugyanis majdnem annyit ér egy könyv egykori meglétére vonatkozó adat, mint maga a fönnmaradt könyv. Bizonyítékot ad arra nézve, hogy valamilyen mű ismert volt Magyarországon bizonyos korban, hogy milyen könyvtulajdonosok voltak, mi volt egyes ismert vagy közelebbről nem ismert személy birtokában. Forrásanyagot szolgáltat tehát a magyar könyvműveltség és általában a középkori magyar műveltség alakulásának ismeretéhez. Természetesen a teljesség álmának megvalósulásáról ebben az esetben még kevésbé lehetett szó, mint a fönnmaradt kötetek összegyűjtésénél. Véget nem érő feladat lenne minden hazai és gyakran Magyarországon meg sem található külföldi forráskiadvány, a magyar középkorra vonatkozó összes művelődéstörténeti, irodalomtörténeti stb. publikációnak, könyveknek és tanulmányoknak, sőt kritikáknak teljes átvizsgálása. Összegyűjtöttük, amire képesek voltunk. (Természetesen itt sem csak a szerzők, hanem azok a munkatársak is, akikről az első kötet bevezetésében emlékeztünk meg.) Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy mi sem könnyebb, mint hiányokat találni, új és új adatokat fölhozni. Sőt éppen kívánatos lenne, hogy idővel - esetleg pótkötetben - az újabban és újabban megtalált adatok közlése megtörténjék. Mégis úgy gondoljuk, hogy munkánk nem volt hiábavaló, hiszen megkétszerezi ismereteinket arról az egykori magyarországi könyvállományról, amelynek fönnmaradt anyagát a munkánk első két kötetében közöltük. Meg kell még jegyeznünk, hogy a számmal jelölt 3025 tétel jóval több kötetet képvisel, mert egy-egy tétel alatt gyakran az illető mű több példánya szerepel, egyes esetekben pedig címek nélkül csak egy-egy könyvmennyiség számát ismerjük valamely tulajdonos birtokából. Azt is megemlítjük, hogy egyes esetekben egy könyv kétszer is szerepel, amikor ugyanis két tulajdonos (adományozó és adományozott) nevét ismerjük, a mű két helyen, különböző számok alatt fordul elő. Nem szabad elfelejteni, hogy a 3025 tételszám nem az elveszett, de adatokból ismert könyvek, még kevésbé a nyomtalanul elveszett könyvek föltételezett számát jelenti, hanem a beszámozásnak csak az a célja, hogy az adatokat a mutatókból meg lehessen keresni. Vissza