Előszó
Boldog új évet!
Bizony, jó lenne, ha a következő, az új, valóban boldog lenne, ha boldoggá tenne, boldogabbá, mint az elmúló.
Mikor és mitől vagyunk mi boldogok? Mi tehetne igazán boldoggá? Pénz?...
Tovább
Előszó
Boldog új évet!
Bizony, jó lenne, ha a következő, az új, valóban boldog lenne, ha boldoggá tenne, boldogabbá, mint az elmúló.
Mikor és mitől vagyunk mi boldogok? Mi tehetne igazán boldoggá? Pénz? Szerencse? Siker? A körülményeknek kellene másképpen alakulnia ahhoz, hogy boldogok legyünk?
Gyakran figyelem magam körül az embereket: miért boldog az egyik, és miért boldogtalan a másik?
Újévi, ünnepi zsoltárunk idézett verse így is mondható: boldogtalan ember az, aki másokhoz igazodik. Három alapvető emberi mozdulatot emel ki: aki bűnösök tanácsa szerint jár, vétkesek útján áll, és a csúfolók közt ül, az nem lehet boldog. Vajon miért? Első olvasásra úgy tűnik, nem kapunk magyarázatot. Pedig a válasz benne van a zsoltárban. Előbb meg kell értenem: ki a boldog ember az Ige szerint?
Az, aki nem kifelé, a környezetére, hanem fölfelé, Istenre figyel. Az "Úr törvényében gyönyörködik" - így szól az ősi magyarázat. Jézus nekünk nem adott törvénykönyvet, de aki ma örömmel és szívesen figyel Isten Igéjére, ezen keresztül az Úr akaratára, az lényegében ugyanazt cselekszi. Az ilyen ember olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa. Nem szárad ki, gyümölcsöt terem. Léte hasznos és jó másoknak. Nem függ a külső körülményektől, mert az éltető forrás belülről árad. Ha nem "locsolják", akkor is terem.
Vissza