Előszó
Részlet a könyvből:
"A világ teremtése
Valamikor réges-régen csak Isten létezett és körülötte a sötétség. Az Úr igencsak unatkozott, ezért elhatározta, hogy teremt valamit a mindenség közepén,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A világ teremtése
Valamikor réges-régen csak Isten létezett és körülötte a sötétség. Az Úr igencsak unatkozott, ezért elhatározta, hogy teremt valamit a mindenség közepén, hogy saját gyönyörűségére fölékesítse minden széppel és jóval. Hat napot szánt a munkára.
Az első nap így szólt:
- Legyen világosság!
És akkor csodálatos fény áradt szét körülötte. Az anyag nedvesen, fényesen, teljes összevisszaságban keringett a mindenségben. Szép volt, és elég nézegetni való is egy napra.
A második napon az Úr szétválasztotta ezt az összevisszaságot. A sűrűbb, nedves anyagot elnevezte földnek, a légiesen könnyű, másik felét pedig égnek.
A harmadik napok a sűrű anyaggal dolgozott. Hegyeket emelt, dombokat formált, távolabb pedig mélyedéseket vájt. A víz leszaladt a hegy tetejéről, sűrű, mély barázdát vágva a hegyoldalakba. A dombokon lassult a folyása. Itt már nem volt olyan mély a vízmeder, lassú, széles hömpölygéssel ereszkedett a víz egyre lejjebb és lejjebb. Végül hatalmas mennyiségben érkezett meg a kivájt mélyedésekbe. Isten elégedetten szemlélte az akaratára összegyűlt víztömeget, és elnevezte tengernek. A többi, hegyes-dombos, lankás területre pedig azt mondta: ez a szárazföld.
Ám mi legyen ezzel a földdel? Nem szép így csupaszon. Márpedig Isten arra törekedett, hogy minden szép és jó legyen.
Beterítette a földet gyönyörű zöld fűvel. A fűszálak közé színes virágokat szórt. És gyümölcsfákat ültetett, hogy a gyümölcsök magjaiból újabb fák nőjenek."
Vissza