Bibliai történetek

Előszó

Részlet a könyvből:

Sok-sok ezer évvel ezelőtt nem létezett még semmi. Nem volt Föld, fa, fű, állatok és nem éltek emberek sem. De az Isten határtalanul jó és hatalmas, ezért megteremtette az Eget és a Földet. Ez a Föld még nem volt alkalmas semmiféle életre. Az Úr megalkotta a Napot, a Holdat és a csillagokat. Majd elválasztotta egymástól a vizet és a szárazföldet, hogy ily módon lakhatóvá tegye az élőlények számára. Ezután megteremtette a nappalt és az éjszakát, mert látta, hogy a fény jó. Akkor Isten szavára a Föld zöldellő növényeket, fákat termett, amelyek termést és gyümölcsöt hoztak. Később az úr halakat teremtett, hogy a vízben úszkáljanak és madarakat, hogy az égen repüljenek. Azután megalkotta a háziállatokat, a csúszómászókat és a mezei vadakat fajuk szerint, majd így szólt: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, mind az egész földön." Vett valamennyit a Föld porából, abból testet formált, az orrába lehelt és Ádám életre kelt. És nevet adott Ádám a Föld minden élőlényének, de magához illő társat nem talált. Ekkor isten így szólt: "Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt." Ezután álmot bocsátott Ádám szemére, kivette az egyik oldalbordáját, majd megformálta belőle az első asszonyt, Évát. Ádám így társra talált. Vissza