Előszó
Amikor megszületett a döntés, hogy a protestáns egyházakkal közösen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia meghirdeti a Biblia Évét, a keresztények szíve megdobbant az örömtől. Hiszem és remélem, hogy eltöltötte az öröm minden jó szándékú ember lelkét is, hiszen e döntés által a Biblia Évében minden ember figyelmébe, életének előterébe a Szentírás kerülhet. A Könyvek Könyvéből az ember megfelelő eligazítást, támaszt, vigaszt, reményt kap életének minden helyzetében. Arról az Istenről olvashatunk benne, aki nem burkolózott a némaság ködébe, nem zárkózott el, és nem távolodott el az embertől a szótlanság messzeségébe, hanem föltárta gondolatait. Kinyilatkoztatást adott, amelyet szent emberek, akik csöndes elmélkedésükben, Istenre figyelésükben befogadtak és leírtak, hogy minden kor embere számára megmaradhasson. Ne legyen ember ezen a földön, aki ha akarja, ne ismerhetné meg az egy igaz Istennek, a kinyilatkoztató Istennek gondolatait.
Hálával tartozunk az Egyháznak, amely őrzője és értelmezője ennek a szent írásnak. Hiszen aki csak belelapoz ebbe a szent könyvbe, mindjárt látni fogja: lehet, hogy olvasni könnyű - de megérteni a tanítás lényegét, a kinyilatkoztatás üzenetét pontosan felfogni: nem is olyan egyszerű. Emlékszem, ahogy diákkoromban Mócsy Imre jezsuita professzor szelíden figyelmeztet: „Olvasni könnyű a Bibliát, megérteni azonban a hozzáfűzött tanítások nélkül nem lehetséges!" Ezért van szükségünk arra, hogy az Egyház a maga tanítóhivatalával újra meg újra magyarázza, segítse a híveket, hogyan kell olvasni, hogyan kell érteni, hogy valóban azt olvassuk ki belőle, ami a kinyilatkoztatást adó Isten szándéka.
Egy kiállítás látogatása közösségi élménnyé válhat. Nemcsak műtárgyakkal, hanem egymással is találkozhatunk, hiszen közös érdeklődésünk hoz el a tárlatra. Szentírási találkozásokban emberi történetek elevenednek meg a Biblia Évében a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum falai között. Emberi történetek, melyek tanulságot hordozhatnak mindannyiunk számára. Emberi történetek, melyek évezredek óta Isten szeretetéről, megbocsátásáról és az emberi lehetőségeken túlmutató, a világtörténelemben megvalósuló akaratáról tanúskodnak. Emberi történetek bűnös és szent emberekről, melyekben közös a találkozás élménye, amit egy életre szóló változás követ. Közvetlenül vagy közvetítőn keresztül, személyesen Istennel találkozik Ábrahám, Jákob, Dávid, Jónás próféta, Mária, Erzsébet, a szamariai asszony, Tamás apostol és Saul is - s életük végérvényesen megváltozik. Ezek a találkozások a hivatásról, a kitartásról, a becsületről, a tiszteletről, az igaz barátságról, az önzetlen szeretetről: vagyis örök emberi erényekről szólnak, melyek Isten segítségével teszik teljessé a szereplők életét. A kiállított képzőművészeti alkotások segítenek bennünket belehelyezkedni az eseményekbe, hogy elgondolkodva rajtuk, tanulhassunk belőlük.
A Püspöki Könyvtár - nagyközönség elé összegyűjtve először tárt - ősnyomtatvány Bibliái és nyomdatechnikai eszközök bemutatásával az emberi kultúra egyik csúcsteljesítményének, a könyvnyomtatásnak Bibliával való kapcsolatát szemléltetjük.
A kiállításon nem feledkeztünk meg a Biblia hatásáról a zsidó-keresztény kultúrára. A vallási párbeszédhez elengedhetetlenül szükséges a világvallások kinyilatkoztatott szent könyveinek, hitük alapjainak kölcsönös megismerése és az ismereten alapuló tisztelete. Mindig jobban el kell mélyednünk a zsidók és keresztények közös kincsének, az Ószövetségi Szentírásnak megismerésében, ehhez pedig ismernünk kell a zsidó hitvilágot és liturgiát is.
Kedvenc zenénket számtalanszor meghallgatjuk, kedvenc könyveinket többször elolvassuk, szeretteink személyiségének gazdagságát naponta megtapasztalhatjuk. A Szentírás üzenetéhez sem kerülhetünk közelebb, ha nem figyelünk mindennap szavaira. Őszintén kívánom látogatóinknak, hogy a Bibliai találkozások című kiállításunk megtekintése után kedvet kapjanak a Szentírás mind gyakoribb kézbevételére, alaposabb megismerésére és Isten szavának örömteli megélésére!
Vissza