Bibliai nyomokon

Előszó

A mi adventista egyházunk egyik közismert vezető lelkésze kiváló vallástudós is. Szerencsére nemcsak protestáns teológiáinkon tanít-hatott, hanem nem-egyházi iskolákban is, például is Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Miskolci Egyetem bölcsészeti karain. Vallási néprajzi tevékenységét a református Doktorok Kollégiuma és a Magyar Néprajzi Társaság egyaránt elismerte. A mi pesti egyetemünkön címzetes egyetemi tanár lett, vallási-tárgytörténeti kutatásaiért megkapta a Scheiber Sándor díjat. Méltán tisztelt és elismert ember. Pedig a szegény adventista lelkész „osztályidegen" fiát egykor nálunk még az egyetemre sem lehetett felvenni... Énnek ellenére bekövetkezett sikeres életútját jól bemutatja az Ünnepi tanulmányok Szigeti Jenő 70. születésnapjára (Miskolc 2006) című kötet. Szigeti évtizedek óta számos kitűnő tudományos és népszerűsítő írást tett közzé, a Szentírás könyveiről és témáiról, egyházi és világi, tudományos és népszerű fórumokon egyaránt, úgyhogy most könnyű dolga volt, amikor 25 újabb keletű tanulmányát gyűjtötte össze e kötet számára. Ezek szövegén most szinte a kelleténél is kevesebbet változtatott, és annyira változatos e kötet témaköre, hogy nem is tudott utalni a könyvön belüli összefüggések mindegyikére. (Meg aztán maradt is akár egy egész következő kötetre való hasonló írása - mivel Szigeti hihetetlen szorgalommal dolgozott egész életében.) Lelkésztől nem váratlan, hogy minden mondatából sugárzik, tiszteli és szereti a Biblia világát - és ha lehet ilyen különbséget vonni: nemcsak lelki, hanem szellemi szempontból is mindennapi tápláléka ez. Könyve alcímében „Bibliai folklór és tárgytörténet" névvel illeti dolgozatai szemléletmódját. Találó a cím, és nem véletlen, hogy mindkét fogalmat Scheiber Sándor nagy, végül is csak három kötetben megjelentetett tanulmányköteteiből vette. Egy ici-picit mégis másként fogja fel Szigeti e két fogalmat, mint ahogy ezt elődei tették. Még Scheibernél is a „tárgytörténet" nem a „Realienkunde" (az anyagi javak történeti-művelődéstörténeti bemutatása), hanem a „Stoff-geschichte" magyarítása, azaz nem a Szentírásban említett tárgyak, hanem egy-egy sokszor megtalálható elbeszélés vagy annak témáinak, motívumainak magyarázata. A „folklór" pedig Scheibernél az utóbbi évszázadok néphagyománya, és nem az évezredekkel korábbi világjelensége, ő nem tartja folklórnak mindazt, ami a Szentírásban régies elem, vagy megőrződött gyakorlat (halácha). Szigeti ezzel szemben a bibliai állatokat, embereket is „Realienkunde" jelleggel vizsgálja, botanikai és zoológiai korrekciókat javasol. Vissza