Bhagavad-gitá

Előszó

A Mahábháratának, a hindu nagy hőskölteménynek megbecsülhetetlen tanításai között egy sem olyan kiváló és értékes, mint „Az Isteni Ének". Mióta Sri Krisna isteni ajkairól, csillapítva tanítványainak és barátainak hullámzó indulatait, a harctéren elhangzott, hány aggódó szivet nyugtatott és erősített meg, hány megtört lelket vezetett az Úrhoz! Célja, hogy a keresőt, a lemondásnak alacsonyabb síkjairól, mely az anyagiakról való lemondásban nyilvánul meg, magasabb síkokra emelje, hol a jógi mialatt teste és elméje az élet által eléje szabott kötelességeket teljesiti, békében és állandó elmélkedésben él. Hogy a spirituális embernek nem szükséges remetének lennie, hogy az isteni élet megszerezhető és fenntartható a világi élet közepette is, hogy az egyesülés akadályai nem rajtunk kívül,
hanem bennünk vannak: ez a BHAGAVAD-GITÁ elméletének súlypontja.
A Jóga szent irása ez. Jóga szóról szóra egyesülés: az isteni törvényekkel való összhangot a kifelé ható energiáknak megzabolázása által az isteni élettel való egyesülést jelenti. Hogy ez elérhető legyen, lelki egyensúlyt, equílibriumot kell szerezni. Öröm vagy fájdalom, kívánság és ellenszenv, vagy a páros ellentéteknek bármelyike, melyek közt a járatlan ének jobbra, balra hányattatnak, az Ént ne érintse. Mérséklés tehát a GITÁNAK alaphangja, az ember egész szervezetének összehangolása, hogy tökéletes harmóniában vibráljon az Egygyel, a legfelsőbb Énnel. Ez a tanítvány elé tűzött cél. Meg kell tanulnia, hogy ne vonzódjon a vonzóhoz és ne érezzen undort a visszataszítótól; mindkettőt az egyetlen UR megnyilvánulásának kell tekintenie, hogy azok vezértanítások legyenek számára és nem a lekötöttségének bilincsei. A mozgalmak közepette a Béke Urában kell lakoznia, kötelességét a legtökéletesebben teljesítve, nem tetteinek eredményéért, hanem mert azt teljesíteni kötelessége. Vissza