Bezdáni versek

Fülszöveg

Bezdáni Foky István versei a szűkebb haza, a bezdáni „Isten földecskéje" tenyérnyi, talpalatnyi szólalása, jajdulása a világ felé a délvidéki „magyarkák" szorongásairól és a megbocsájtani igen, de feledni kevésbé - gondolkodásmódjáról. Foky a bezdáni Duna-sarok aránylag elenyésző területének egészséges lelkületű, mélyen emberi gondolatait vetíti sorainak sugárkévéjén a történelmi mozivászonra, és a bezdáni emberek egyszerű magatartásával, kissé keserű szájízével tudósít mindarról, ami szülőhelyének embereiben mélyen elhantoltan esedezik a köztudatba való befogadásért. Az isterbáci (bodrogszállási) tragédia, a kiskőszegi csata, a damasztos takácsainak és hajógyári lemezeseinek gondolatai verseiben szinte Bodrogvári-féle filozofikus mélységekből dobja felszínre szűkebb pátriája balsorsának egyedi meglátásait, melyekről ezidáig égtájunk magyar irodalmának hallgatnia illett; a Bezdáni versekben rakosgatja helyére a szülőföld embere tartozásunk és hovatartozásunk tégláit rég elfelejtett földvárainkból előmunkálva.
B. Foky István szóverete, kifejezéseinek patinája, képeinek tájainkba gyökeret eresztő erőssége, természetes muzikalitása a vajdasági magyar irodalom „pusztakép" bizarr önimádatának illúziókat kergető, ellensúlyozó pólusát képezi; szinte törlesztése mind annak, mellyel olvasóinak adósa maradt ezidáig legtöbb délvidéki író. Vissza