Előszó
1.1. A mechanika feladata, alapfogalmai és módszerei
A mechanika a fizika tudományának az anyag helyzetváltozással kapcsolatos, | úgynevezett mechanikai mozgásával j foglalkozó ága. Feladata a...
Tovább
Előszó
1.1. A mechanika feladata, alapfogalmai és módszerei
A mechanika a fizika tudományának az anyag helyzetváltozással kapcsolatos, | úgynevezett mechanikai mozgásával j foglalkozó ága. Feladata a mechanikai mozgás törvényeinek és a nyugalom feltételeinek megállapítása. (A nyugalom a mozgás rendkívüli (határ-) eseteként kezelhető.) Az anyag térben elfoglalt helyzetét, valamely más önkényesen választott anyaghoz viszonylagosan írjuk le. Ha a viszonylagos helyzetet meghatározó mennyiségek az időben nem változnak, akkor azt mondhatjuk, hogy az anyag tartós nyugalomban van. Mivel vizsgálatainkat mindig valamilyen időtartamra vonatkoztatjuk, annak eredményét befolyásolják a vizsgálat kezdetekor fennálló körülmények. Előfordulhat pl., hogy megfigyeléseink kezdetének pillanata előtt egy elegendően kicsinyre választott időtartamban az anyag nyugalomban van ugyan, de a vizsgálat kezdetét követő időtartamban a nyugalom feltételei már nem teljesülnek. Ilyenkor pillanatnyi nyugalomról beszélünk. Ha az anyag, környezetével kapcsolatban fennálló, mechanikai mozgást előidéző kölcsönhatás ellenére tartósan nyugalomban van, akkor azt mondjuk, hogy az anyag egyensúlya áll fenn.
Mindazoknak a természettudományoknak, amelyek a matematika eszközeit alkalmazzák vizsgálataikban, a matematikai vizsgálat megkezdése előtt u.n. matematikai modellt kell választaniok. Ez azt jelenti, hogy a vizsgálat tárgyává tett anyagnak, anyagi rendszernek, vagy folyamatnak az adott vizsgálat szempontjából kevésbé lényegesnek tekintett tulajdonságait szándékosan elhagyjuk és egy olyan idealizált anyagot, anyagi rendszert vagy folyamatot származtatunk le, amelynek csak az adott vizsgálat szempontjából lényeges tulajdonságai vannak meg. Az így leszármaztatott anyagot, anyagi rendszert vagy folyamatot a lefolytatandó vizsgálat matematikai modelljének tekintjük. Az, hogy az egyes részletek közül melyik a lényegesebb és melyik á kevésbé lényeges, attól is függ, hogy éppen milyen vizsgálatot végzünk. Ez azt jelenti, hogy például ugyanazt az anyagot esetleg más és más modellel kell helyettesíteni aszerint, hogy milyen jelenséget vizsgálunk vele kapcsolatban. Azokon a területeken, ahol már kellő tapasztalatunk van, előre meg tudjuk ítélni, hogy melyek az adott esetben kevésbé lényeges elhanyagolható részek. Újszerű probléma helyes modelljének a kiválasztásához biztos támpont a valóság megfigyelése: a kísérlet, illetve a mérés. Az idealizálást akkor nevezhetjük megfelelőnek, ha a modell alapján nyert számítási eredmények a megfigyelésekből (mérésekből) kapott eredményektől legfeljebb csak a megengedett hibával különböznek.
Vissza