Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba I.

Előszó

A Bevezetés az összehasonlító neolatin nyelvtudományba c. jegyzet anyagát, felépítését és terjedelmét azok a szempontok határozzák meg, amelyeket a felsőoktatásunk reformjával kapcsolatos programvitákon alakítottunk ki. Éppen ezért nem lép fel a kézikönyv igényével. Ezt már azért sem teheti, mert az összehasonlító neolatin nyelvtudományt mindössze egy féléven keresztül (heti két órában) tanítjuk a francia, olasz, román, spanyol (és később a portugál) szakosoknak s így csak az lehet a célunk, hogy képet adjunk a latin nyelvi rendszernek azokról a szerkezeti változásairól, amelyek ismerete nélkül a neolatin nyelvek fejlődését nem érthetjük meg. Fejtegetéseink alapját tehát a népi latin (vulgáris latin) nyelv jelenségei képezik, ezek közül is első sorban azok, amelyek az összes vagy a legtöbb neolatin nyelv története szempontjából fontosak.
Nem foglalkozunk bővebben az un. román korszaknak olyan sajátságaival sem, melyek csak egy-egy vagy egy-két neolatin nyelv történetét érdeklik (gallo-román, ibéro-román, stb.), ezek részletesebb tárgyalását át kell engednünk az egyes neolatin nyelvek történeti nyelvtanának. Aki a nyelvtörténeti alapokon túlmenően akar tájékozódni a neolatin nyelvtudományban, annak természetesen a lejjebb felsorolt műveket is tanulmányoznia kell. Külön felhívjuk a figyelmet Carlo Tagliavini kitűnően tájékoztató és nagy bibliográfiai apparátussal ellátott művére (Le origini delle lingue neolatine. Bologna, 1959.). Emellett nagy haszonnal forgatható Iorgu Iordan Lingvistica romanica (Bucuresti, 1962) c. munkája, amely a neolatin nyelvtudomány fejlődését, irányzatait és módszereit ismerteti. Utóbbit John Orr angolra fordította, már németül is olvasható, spanyolul s valószínűleg olaszul is meg fog jelenni. Vissza