Bevezetés az embertanba

Előszó

"Tankönyv? Főiskolai jegyzet? Ismeretterjesztő kötet? Az emberrel kapcsolatban megfogalmazható kérdések könyve? Vagy a lehetséges válaszoké? Tisztán egyik sem, mégis: mindegyik." Így kezdte az Íme, az ember! bemutatását az 1990. évi első és az 1993. évi második kiadás (mely a kibővített bibliográfiától eltekintve változatlan utánnyomás volt) előszavában Kocsis Mihály, a könyv pályára kerülése ügyében sokat fáradozó felelős szerkesztő.
Az előzmény, az Íme, az ember! ahhoz az embertan elnevezésű tantárgyhoz kapcsolódott, amely az Országos Közoktatási Intézet Zsolnai József és Kocsis Mihály vezette kísérletének keretében próbáltatott ki, előbb a jászberényi, majd a sárospataki tanítóképző főiskolákon. Az embertan régi rögeszmém, első körvonalai még a bakonyoszlopi olvasótáborban rajzolódtak ki, s szükségessége felől a könyvtárosoknak és pedagógusoknak rendezett olvasótáborainkban bizonyosodtam meg. Mivel tanítványaimmal is átbeszélgettük a szemesztereket, ezt a könyvet csakis beszélgetésként tudtam elképzelni. Már csak azért is, mert eredeti embertanom nincs, csupán emberképem, amelynek kialakításában Ancsel Éva, Gyökössy Endre, Hankiss Elemér, Heller Ágnes, Kontra György, Nyíri Tamás, Szilágyi Ákos és Tóth Géza gondolataira támaszkodtam elsősorban. Nagy segítségemre voltak hivatalos lektoraimon (Boros István, Deme Tamás és Pálhegyi Ferenc) kívül első olvasóim is: Gáspár Csaba László, Tomcsányi Teodóra és Turcsik György, valamint tanítványaim. Vissza