Előszó
Napjaink rohamos fejlődése szükségessé tette, hogy a súlyos értelmi fogyatékosok Önállóvá váló pedagógiájáról ismereteinket összefoglaljuk. Az imbecillisek pedagógiája még a kialakulás stádiumában van. Folyik az alapvető tapasztalatok összegyűjtése, kipróbálása, a különféle kérdéscsoportok rendszerezése, egyes kérdések kísérletes vizsgálata, a sajátos elméleti rendszer felvázolása (H. Bach).
Hazánkban a hatvanas évek eleje óta kísérleti jelleggel különválasztottan nevelik a súlyos értelmi fogyatékos tanulókat több nevelőotthonos iskolában. A jegyzetben ezen előremutató, eredményes kísérletek tapasztalataira építek elsősorban. Ugyanakkor szeretném bemutatni a legérdekesebb külföldi törekvéseket is.
Munkám létrejöttében nagy szerepük van egykori kiváló tanáraimnak, különösen Berényi Ferencnek és Bárczi Gusztávnak, akik a súlyos értelmi fogyatékosok nevelésével megismertettek. Tisztelettel emlékezem Viliam Gano-ra, kinek ösztönzése, felmérhetetlen értékű baráti tanácsa számos kérdés megoldásához juttatott. Őrizzék emléküket e hálás sorok is!
A foglalkoztató iskolai kísérletek elméleti és gyakorlati kérdéseit kidolgozó és az iskolákat irányító kollégáknak is különös köszönettel tartozom: Gémesy Tiborné, Essősy József, Hegyháti Alajos, Kovács István, Maitz János és Tarnai Ottó igazgató kartársak a legmesszebbmenő segítséget nyújtották e munka létrejöttéhez tanácsaikkal, egyes esetekben még a készülő kézirat átolvasásával, bírálatával is. - Számtalan értékes gondolathoz vezettek el a kísérletező iskolák tanárai. Fogadják érte e helyen is köszönetemet!
Része van e munka létrejöttében tanszékvezetőmnek és az "Értelmi fogyatékosok pedagógiája" tanszéki csoport munkatársainak. Köszönet illeti őket azért az igazi együttérző, kollegiális segítségért, melyet a problémák megoldásához adtak!
Vissza