Előszó
Közel százötven évvel ezelőtt, 1845-46 telén új kormányzó érkezett az angol világbirodalom egyik legtávolabbi pontjára, Új-Zéland szigetére. Sir George Grey lelkiismeretes ember volt, s kormányzói...
Tovább
Előszó
Közel százötven évvel ezelőtt, 1845-46 telén új kormányzó érkezett az angol világbirodalom egyik legtávolabbi pontjára, Új-Zéland szigetére. Sir George Grey lelkiismeretes ember volt, s kormányzói munkáját a bennszülött lakosság nézeteinek beható ismeretére óhajtotta alapozni. Ezért tolmácsokat vett maga mellé, s hosszú tárgyalásokba kezdett a legtekintélyesebb törzsfőnökökkel. Nagy bosszúságára a tolmácsok minden erőfeszítése ellenére sem értette meg, tulajdonképpen mit is akartak közölni vele a törzsfőnökök. Éles eszű, jó megfigyelőképességű ember lévén, hamar rájött, miért nem volt elég a megértéshez pusztán a nyelvi nehézségek leküzdése: a bennszülöttek beszéde képletes beszéd volt, tele régi költeményekből vett idézetekkel, mitikus eseményekre, egy egész összefüggő mitológiai rendszerre vonatkozó célzásokkal, melyek a kormányzó számára angolul éppoly érthetetlenek maradtak, mint maori nyelven. Ha szót akart érteni alattvalóival, két akadályt kellett leküzdenie, egy nyelvit és egy tartalmit. Nyolc évig tartott, míg nemcsak a maori nyelvet tanulta meg, hanem a helybeli mitológia első szakértőjévé is vált, akinek könyve a polinéz mitológiáról máig nélkülözhetetlen forrásmunka maradt.
Sir George Grey polinéziai kalandja nem volt véletlen, egyedülálló esemény. Messze távol időben és térben, a világ másik végén, majd 2000 évvel korábban hasonló tapasztalatra tett szert az ókori világ legnagyobb etnográfusa, a szíriai származású Poseidónos. A tudós utazó a Krisztus előtti első század elején az akkori vadnyugatra tett utazásáról, a mai Marseille környékéről még napjainkban is regénybe illően érdekes leírást hozott magával az ott élő barbár gallokról. Többek között ezt írja róluk: "A gallok kinézete félelmet keltő, szavuk mély hangzású és ugyancsak érdekes. Az egymással való beszélgetésben szűkszavúak és szinte hivatásszerűen talányokat gyártók. Rejtélyes kifejezéseik többnyire abból adódnak, hogy a részről beszélnek, amikor az egészről akarnak valamit közölni" (Diodóros, Bibliothéké 5, 31, 1). A megfigyelés nyilvánvalóan olyan embertől származik, aki a gallok beszédének szó szerinti jelentését felfogta - feltehetően tolmács segítségével -, de valódi tartalmát nem értette, mert a gondolatvilág egésze, melynek a barbárok talányos célzásai a részét képezték, ismeretlen volt előtte. Az angol kormányzó és az ókori tudós hasonló élménye a nagy tér- és időbeli távolság ellenére azt példázza, hogy a vázolt szituáció törvényszerű, szisztematikus jellegű: egy idegen kultúra megismerésének nem elegendő feltétele a puszta nyelvtudás, elengedhetetlenül szükséges a kultúra belső nyelvének az elsajátítása, a speciális kódrendszerébe való behatolás is. Fokozott mértékben áll ez a kezdetekhez még viszonylag közel álló kultúrákra, melyek viszonya saját hagyományaikhoz még töretlen, akik egy szakkifejezéssel szólva még "a mítoszban élnek". Ez volt a helyzet az új-zélandi maoriknál, az ókoi galloknál vagy az archaikus görögöknél is, akiknek a mítoszban gyökerezettségét Kerényi Károly oly nagy eredménnyel tárta fel.
Vissza