Bevezetés a nyelvtudományba

Előszó

Minden tudománynak sajátosságos problémaköre van. Mig a filozófia pl. a természet, az emberi társadalom és gondolkodás fejlődésének legáltalánosabb törvényeit teszi vizsgálódás tárgyává, a földrajz tárgya a föld, annak felülete, az élő természet megoszlása és benne az emberi tevékenység fejlődése stb. Ugyanez jellemzi az itt fel nem sorolt egyéb szaktudományokat is.
A nyelvtudomány tárgya a nyelv. Maga az elnevezés is - nyelvtudomány vagy linguisztika /a lat. lingua = nyelv szóból/ - már utal arra, hogy ez a tudomány a nyelvről szóló tudomány.
Maga az elnevezés is - nyelvtudomány vagy linguisztika /a lat. lingua=nyelv szóból / - már utal arra, hogy ez a tudomány a nyelvről szóló tudomány.
A köznapi beszédben, de az irodalmi müvekben meg éppenséggel igen gyakran találkozunk olyan kifejezésekkel, mint "a természet nyelve", "a levelek suttogása" stb. Nyilvánvaló, hogy az ilyen és ezekhez hasonló kifejezéseknél metaforával van dolgunk és nem magával a nyelvvel. A nyelvtudománynak nem tárgya "a természet nyelve".
Gyakran beszélnek az állatok nyelvéről is és valóban igen gyakran figyelhetők meg az állatoknál olyan hangok, amelyek kifejezhetik a veszély előtti félelmet, haragot, vagy örömöt stb. Az ilyen hangok azonban biológiai jellegű, inkább csak ösztönös hangreakciók, amelyeket egy bizonyos élmény vált ki, azonban semmikép sem nevezhetők nyelvnek. Éppen ezért az állatok ilyen hangjai nem tartoznak a nyelvtudomány vizsgálati köréhez. I. P. Pavlov szerint az állatok agyában végbemenő folyamatot nem lehet a gondolkodással azonositani, mert az állatok beszélni nem tudnak, agyuk nem rendelkezik azzal a kérgi jelzőrendszerrel, amely a beszéd észrevevéséhez és megértéséhez szükséges. Vissza