Bevezetés a néprajztudományba

Előszó

A néprajz helye a közoktatásban és a köztudatban. Hazánkban a néprajzot általános és középiskoláinkban önálló tárgyként nem tanítják, és e kirekesztésnek messzemenő következményei vannak. Egyes tantárgyak keretében sor kerülhet ugyan néhány néprajzi példa megemlítésére is, ezek azonban csak kiragadott részletek. így pl. a testnevelési órákon elsajátított népi ügyességi játékok, a gyakorlati foglalkozásokon készített játékszerek, az ének- órákon tanult népdalok, az irodalmi szemelvények között szereplő népmesék, a történelemórán tárgyalt parasztság, a földrajzórán futólag említett néhány nép ismerete, néprajzi rendszer nélkül nem áll össze kerekded egésszé, csupán más tárgyakat színesít Az új tanügyi reformok remélhetőleg segítik saját lábára állni a néprajzot is, hiszen az alapokat már a képzés kezdetén le kell rakni.
A felsőoktatás valamivel kedvezőbb ugyan a helyzet, de a néprajz teljes egyenrangúságáról még itt sem beszélhetünk. Főiskoláink többségében már folyik bizonyos néprajzi képzés, de nem önálló szakként tanítják, hanem az intézmény (ipar-, képzőművészeti-, zenei- vagy tanárképző főiskola) jellegének és a hallgatók választott szakjának megfelelően. Az egyetemeken már csaknem mindenütt van önálló néprajz szak és egy, vagy több tanszék is; ezek keretében a rendszeres elméleti oktatást a terepen és a múzeumokban végzett gyakorlati munka egészíti ki; mindenütt muzeológusokat, kutatókat, vagy tanárokat képeznek. Az egyes tantervek nem törekednek teljességre, így pl. a népművészet, a néptánc vagy a népzene ki is maradhat, és népi játékokat sem oktatnak sehol. Az elmélet és gyakorlat oly kívánatos egységét, valamint az öntevékenységet is a felsőfokú szaktanfolyamok közelítik meg legjobban, amelyek nemcsak az alapozáshoz, hanem a hagyományok ápolásához is hozzájárulnak, és az említett egyoldalúságokat és hiányosságokat is ki tudják küszöbölni. Mindezekre égető szükség van, mert az alapozó tudományok között az első helyen említhető néprajz köztudatbeli ismeretét illetően feltűnően nagy a tájékozatlanság. Egyesek jó esetben még ismerik a helyi hagyományokat, mások rendszerint csak érdekességekre gondolnak és különlegességekre vadásznak. Ok még ott tartanak, ahol pl. Mikszáth Kálmán is a múlt század vége felé, aki tréfásan azt írta, hogy a romantikus különcök összegyűjtik azokat a kacatokat, amelyeket mások már eldobtak. Míg a néprajz társtudományai általában ismerik, elfogadják és segítségül is hívják tudományunkat, egyebütt nem elég bemutatkoznunk, hanem meg is kell indokolni a néprajz hasznavehetőségét, különben könnyen szellemi szenvedélynek, illetve szórakozásnak, és romantikus ábrándozásnak, sőt a jelenből a múlt felé fordulásnak veszik a vele való foglalkozást E fiatal mindenes, vagyis sokoldalú tudomány napjainkra felzárkózott ugyan idősebb társai mellé, de a köztudatban még nem nyert teljes polgárjogot. A korunk vívmányainak bűvöletében élő modern emberek nehezen tudják elképzelni, hogy alapjában véve majdnem mindenben első számú tanítómesterünk maga a nép. Például a gépesítést évezredekkel előzte meg a kézműipar, a tudományokat a mindennapi tapasztalat, a vallásokat a néphit, a hivatásos művészeteket a népművészet, a sportokat a népi játékok. E gazdag néphagyomány folyamatosan fenn tudott maradni, miközben meg is újult. Mindnyájunk számára olyan könnyedén elsajátítható szilárd alap, amelyre bátran lehet építeni. Az alapok lerakásához a néprajztudomány ad legtöbb segítséget. Tudományunk szerepe azonban nem merülhet ki az ismeretek puszta közlésében, hanem a népek sokféle „másságát" is meg kell magyaráznia, különben az előnyösebb helyzetűek könnyen magasabb-rendűeknek képzelik magukat, és fölényükkel vissza is élhetnek. A világ népei között valóban jelentős különbségek vannak, pl. a bőrszín, a testalkat, az életmód, továbbá a technika, a termelékenység tekintetében, és ez utóbbiak skálája a kőkoritól a modern ipari szintig terjedhet. A néprajz szerint mindez az alkalmazkodás, a lét- és fajfenntartás módját tükrözi, és nem jelent szellemi színvonalbeli vagy erkölcsi értékkülönbségeket. Az összehasonlító nyelvtudomány szerint „fejlett" és „fejletlen" nyelvek sincsenek, mint ahogy a hadsereg vitézsége sem a tábornoki nadrágcsíkok szélességétől függ. Vissza