Bevezetés a morálteológiába

Előszó

A morálteológia megközelítései, feladata és története
A morálteológia (más néven keresztény vagy teológiai etika) az általános értelemben vett etika egyik ága, amit világosan meg kell különböztetnünk a filozófiai etikától (vagy morálfilozófiától). Míg utóbbi az erkölcsi életet, jó és rossz problémáját a kinyilatkoztatástól és a keresztény hittől függetlenül vizsgálja, addig a morálteológia központi kérdése éppen az, hogy hitünk hogyan hat ki életünkre és cselekedeteinkre. Fő témájának az Isten által felajánlott szeretetre adott emberi válasz tekinthető. A morálteológia tehát azt kutatja, hogyan változtatja meg életünket az a tény, hogy keresztények vagyunk. Milyen az a személy, amilyennek mint keresztényeknek lennünk kell, és milyenek azok a cselekedetek, amelyeket mint keresztényeknek tennünk kell?

A létezés etikája
Az erkölcsiség nem korlátozódik a szabályok irányította magatartásra. A cselekedetekben mindig egy személy fejezi ki magát. Az erkölcsi jóság is a személy egyfajta minőségének tekintendő: A keresztény hivatás elsősorban nem szabályok megtartására irányul, hanem arra, hogy szerető személyekként Krisztus példáját kövessük. "Kinek kell lennem, ha Krisztusban hiszek?" A morálteológia a fentiek fényében különös figyelmet szentel a személy belső világának, azaz karakterének. Ezt a "karakter-etikát" inkább érdekli, hogy mi történik a cselekvést végrehajtó személlyel, mint maga a végrehajtott cselekvés. Eközben vizsgálja a megfelelő cselekvési mintákat, szokásokat, életfelfogást, értékeket, meggyőződéseket, szándékokat, hajlamokat és késztetéseket Az erénynek, mint sajátos tettekre indító személyes minőségnek a klasszikus fogalma szintén ebben az összefüggésben jelenik meg. Az eddigiekből következik, hogy a morális és a spirituális teológia összefonódása elméleti szinten ugyanolyan szoros kell, hogy legyen, mint az erkölcsi és a lelki életé a személy szintjén. Vissza