Bevezetés a misztikába

Előszó

A világszemlélést, illetve szemlélni tudást épúgy meg kell tanulni, mint más tudományt. Ennek épúgy megvannak a maga örök igazságai és alaptételei, mint más egyéb tudománynak, amelyek nélkül nem tudjuk felmérni a dolgok logikai és etikai erőit, értékeit és valószínűségeit, szóval az igazságot.
Az átlag néz, de nem lát, vagy csak nagyon keveset abból, amit a szakember néz és lát... Másként hall a filozófus, mint az átlag, a teológus pedig még magasabb látókörrel szemléli a világot. Hát még a misztikus, ha lelkiérzékeit részben, vagy egészben használni tudja már. Másként lát a művész is, mint a tömegember. Mindenki lelki képességei arányában lát, hall, gondol, tapasztal és - ami legfontosabb - következtet. Aki csak logikával rendelkezik, az sose szemlélhet olyan magasztosan, mint akinek etikai érzéke és szemlélőképessége is fejlett, avagy akinek még ezekhez „az istenek ajándéka" - mondja a görög - a fantázia is megadatott. Mert csak ezzel lehet áthidalni ama ismeretlen űrt, mely a logikai és etikai pilléreken túl kezdődik...
Az örökkévalók szempontjából való látást épúgy kell tanulni, - hogy „úgy is" lássunk, ne csak a mulandók nézőszögéből, ahonnan mit se láthatunk, csak a testiség és hiúság bálványait, - mint akár a festészetet, zenét, vagy egyes szaktudományokat. Azonban akiknek nincs hozzá bizonyos lelkiérzékük, azok sohase vihetik túl ismereteiket ama átlag fokon, amit az átlagember, nem pedig a szentek és bölcsek hitének nevezünk. Mert itt e téren vannak fokozatok, aszerint, amilyen arányban indokolni tudjuk magunk előtt a hitünk tárgyát képező ismeretanyagot és következtetéseket. Vissza