Bevezetés a magyar őstörténet kutatásának forrásaiba I/1-I/2.

Előszó

Az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a magyar őstörténeti kérdések iránt az érdeklődés. Ez a kutatás fellendülését hozta magával, s ezzel párhuzamosan megindult a legfontosabb elméleti kérdések tisztázása is. A felhalmozódó tudományos anyag rendszerezést és áttekintést kíván, ez feltétele a magyar őstörténet kutatására akalmas marxista szakemberek képzésének és az őstörténeti társtudományok együttműködésének. Egyetemi jegyzetünk e felé a kettős cél felé kívánja az első szerény lépést megtenni.
A magyar őstörténet körülhatárolása egyszerre veti fel az etnikum és az őstörténet meghatározásának szükségességét. A magyar etnikum kialakulását állandó történeti folyamatnak kell tartanunk, melynek fontos elemei a gazdasági-társadalmi és politikai egység, a nyelv, a közösség mi-tudata és a kultúra közös vonásai. Az etnikum a világtörténelem regionális egységeiben, az adott konkrét ősközösségi, majd az osztálytársadalomba átmenő társadalmi viszonyok talaján jön létre, és alakul állandóan. Helytelen lenne az etnikumot alkotó tényezők bármelyikét abszolutizálni, történetiségétől, kölcsönhatásaitól, társadalmi tartalmától függetlenül vizsgálni. Az egyetemes történelem és a különböző népek etnogenezisének kutatása azzal a tanulsággal jár, hogy minden etnikai csoport története egyben az interetnikus kapcsolatok, a történeti, antropológiai, kulturális és nyelvi szempontból eltérő csoportok intenzív kölcsönhatásának története is. A magyar etnikum története tehát semmilyen fázisában nem választható el az őt megelőző és a vele szomszédos etnikumok, a beleolvadó közösségek történetétől, a konkrét egyetemes történeti folyamatoktól. Az más kérdés és természetes, hogy a konkrét kutatás mindig szükségszerűen leszűkít, elhatárol. Ennek előnyeit és veszélyeit egyaránt figyelembe kell venni. Vissza