Bevezetés a magyar nyelv szövegtanába

Előszó

A modern szövegtan tudományának kialakulása nemcsak új terminológiát vezetett be, hanem újra felosztotta a nyelvtudomány illetékességi területét, és szintézisbe foglalta a régebbi szövegvizsgálatok is. A nyelvi művek szerkezetének tudatos kutatása termékenyítőleg hatott az anyanyelvi nevelésre is. Új középiskolai nyelvtankönyvek születtek, amelyek a szövegközpontúság elvének következetes alkalmazásával immár friss, korszerű tananyaggal járultak hozzá a tanulók beszéd- és íráskészségének sikeresebb fejlesztéséhez.
A tudomány viharos fejlődése és a tanárképzés megváltozott tartalma egyaránt sürgetővé tette egy szövegtani összefoglalás kibocsátását. Jegyzetünk arra a feladatra vállalkozik, hogy a szerteágazó szövegtani kutatásokat rendszerbe foglalva és kritikailag elemezve áttekintést adjon a tudományok egész sorából kinőtt és most már önálló életet élő szövegtanról. Nem látszott célszerűnek, hogy a külföldi tankönyveket tekintsük mintának, hiszen azok többnyire egy-egy szövegtani irányzat szellemében írták le az adott nyelv szövegszintjét. Az egyoldalú és bírálat nélküli tárgyalásmód ellentétes lett volna az egyetemi oktatás követelményrendszerével.
A jegyzet két részből áll. Az összegző, áttekintő fejezetek bemutatják a szövegtan egyes szintjeit, példákkal szemléltetik az új vagy újnak tetsző szövegtani fogalmakat, és irodalom közlésével szolgálják a szövegjelenségek mélyebb megismerését. A jegyzet második része szövegszintek, szövegtani kategóriák szerint közöl olyan gyakorlatok, feladatokat, amelyek az elméleti ismeretek megszilárdítását segíthetik elő. Vissza