Bevezetés a magyar néprajzba

Előszó

Részlet:
"Az alább idézendő mondatnak, véleményem szerint, két alapvető jelentésértelmezése képzelhető el. Az egyik öntelt nemzeti érzés megnyilvánulásának, a másik jelentős igazság tömör megfogalmazásának tarthatja. íme a mondat: „Az egész világrész legérdekesebb, kutatásra legérdemesebb néprajzi egysége és tárgya a magyarság maga." Előfordulhat, hogy az első értelmező a mondat elolvasása után félre akaija tenni a könyvet. Kérem, ne hamarkodja el a dolgot! De a másik olvasóm se bólogasson fenntartás nélkül! A mondatot Hermán Ottó, az intézményesen önálló magyarországi néprajz egyik megteremtője és nagyhatású művelője fogalmazta 1892-ben, én azonban nem azért idézem, hogy igazoljam. Ez a mondat többet és mást is jelent, mint aminek az első pillanatban érthetjük. Ha gyorsan átsiklunk fölötte, valóban az öntelt nemzeti érzés megnyilvánulásaként hathat, ám mégsem igazán az, másfelől állításán lehet vitatkozni, épp ezért tanulságos jelentésének mélyebben fekvő elemeire is figyelnünk.
„Mi a magyar?"
A címet azért tettük idézőjelbe, mert egy 1939-ben megjelent tanulmánykötettől kölcsönöztük. Ez a nevezetes mű a magyar kultúra és civilizáció lényegét próbálta megfejteni, egyszersmind erősíteni a nemzeti összetartozás érzését a terjeszkedő német fasizmussal szemben. Az idézőjelben föltett kérdés azonban jóval régebbi, és nemcsak nemzeti, hanem általános vonatkozású is. Ókori szerzőktől kezdve folyamatosan találkozunk népcsoportok jellemzésével. Mióta pedig az emberek egymás közötti osztályozásainak sokféleségében föltűnt a nemzethez tartozás szempontja, nemcsak a magyarok, mások is szívesen olvasnak és hallanak saját népüknek és/vagy nemzetüknek tulajdonított pozitív értékítéletekről, egyedi különlegességekről. " Vissza