Bevezetés a lélektanba

Előszó

Munkám összefoglaló képet kíván adni sokat vitatott tudományunk eredményeiről. A szerteágazó lélektani kutatásoknak meggyőződésem szerint közös az alapja: a maga módján az emberi cselekvés tényezőivel foglalkozik valamennyi. Bölcseleti és kísérleti lélektan, ú. n. mélylélektan, jellemtan és viselkedéstan egybehangzó eredményekre vezet, mihelyt megtaláljuk eltérő fogalomrendszerük genus proximumát, a cselekvést. Ha a cselekvést nem úgy fogjuk fel, mint a lélektan egyik fejezetét, hanem mint minden fejezet főtárgyát, vezérfonalat találunk a kutatási adatok egyesítésére. A lélek vezérli cselekvéseinket, és még megismerő magatartásunkban is távoli cselekvések előkészítését látjuk. Minden lelki jelenség sorsunk irányításának mozzanata.
„A lélektan feladata" című művemben történeti anyagon indokoltam meg, most pedig rendszer keretében óhajtom kifejteni felfogásomat. Egy régebben elfogyott könyvemnek („Pszichológia és emberismeret") az volt a rendszerezési alapja, hogy érzés és mozgás, gondolkodás és törekvés terén egyaránt találhatók ösztönös és akarati magatartásformák. Ma részletesebben látjuk, hogy mindezeknek a műveleteknek milyen szerepe van a cselekvés indításában, irányításában és végrehajtásában. Az általános lélektan fejezetei rendre foglalkoznak velük; az összehasonlító és fejlődéslélektan az emberi cselekvés határeseteit, kezdetleges életformáit ismerteti; a társadalomlélektan pedig a cselekvés művelődési feltételeit tárgyalja. Ismeretükben az egyes embert is jobban megértjük. A személy, a maga természeti és művelődési adottságaival a cselekvés vezérlésének hordozója.
Könyvem egyetemi előadások anyagát öleli fel. Egyidejűleg német nyelven is megjelenik. Munkatársaimnak és azoknak, akik közlésére buzdítottak, szívesen adnék maradandóbbat. Talán annak is eljön az ideje.

Tihany, 1943. október.
H. S. P. Vissza