Bevezetés a kulturális antropológiába I.

Előszó

Mi a kulturális antropológia? Mi a tárgya, miben különbözik a néprajztól, az etnográfiától, az etnológiától, az antropológiától, a szociálantropológiától, a kulturológiától, a filozófiai antropológiától? (És még sorolhatnám tovább a fogalmakat.) Az olvasó sokféle felfogással találkozik a szöveggyűjteményben, a kötetben számos értelmezés található.
A szöveggyűjtemény összeállítója szerint a kulturális antropológia-fogalom fejezi ki legpontosabban a tárgyat, mivel a kultúrantropológus nem csupán a "civilizált" Európán kívüli törzsi társadalmakat (a "vadakat", a "nem civilizált" társadalmakat, a "történelem nélküli" népeket stb.) vizsgálta és vizsgálja, tehát nem csupán egy sajátos kutatási terep "néprajzosa", hanem egyúttal a kultúra általános törvényszerűségeivel, kulturális modellekkel is foglalkozik. A kultúrantropológus tehát kultúrakutató, ezért a kultúrára való utalás véleményem szerint nem hiányozhat a tudomány megjelöléséből.
A kultúrantropológus elsősorban nem a gazdasági rendszer, nem a társadalmi-politikai struktúra vonatkozásában, hanem az ember és az emberi közösségek alapértékeiből (magatartásformáiból, viselkedésmodelljeiből, normarendszereiből stb.) kiindulva vizsgálódik, ezért a kultúra és az ember szó összekapcsolása is kézenfekvő mind a tudomány (kultúrantropológia) megnevezésénél, mind a kutató foglalkozásának megjelölésénél. (Sajnos az idegen, németes hangzású, ezért Kodálytól mélyen elítélt "kultúr" szócska magyar megfelelőjét még nem sikerült megtalálni. A "kulturális" antropológus kifejezés mint "megoldás" kicsit komikusnak tűnik.)
A szöveggyűjteményben a kultúrantropológiai koncepciók bemutatásánál teret adnunk a kultúrantropológiai kutatásokat megelőző vagy velük párhuzamos filozófiai antropológiai és kultúraelméleti koncepcióknak is.
A kulturális antropológia az utóbbi évtizedekben egyre inkább a saját társadalom, a modern társadalom vizsgálata felé fordul (modern kulturális antropológia). Nemcsak azért, mert egyre kisebbre zsugorodik a civilizáció által még nem érintett világ, hanem elvi okokból is. Mint e szöveggyűjtemény elején található és ragyogó tömörséggel megfogalmazott Malinowski-gondolatból is kitűnik, a legjobb antropológusok már kezdetben sem öncélúan, nem csupán a kuriózumok felmutatása érdekében vizsgálták a távoli népeket, e népeknek a "művelt" ember számára barbárnak (vagy jóindulatúan szemlélve: egzotikusnak) tekintett szokásait, mítoszait, életmódját.
A kulturális antropológia eszméi című igen informatív kötet szerzői (a szerzők: Descola - Lenclud - Severi - Taylor. Századvég Kiadó, 1993) Malinowski szellemében fogalmazzák meg a kultúrantropológusok (etnográfusok) hivatását, azokét, akik "...a lehető legpontosabb információkat iparkodnak összegyűjteni arról hogy a legbensőségesebb sajátosságaiknál megragadott, kicsiny és viszonylag lokalizált embercsoportok miként szervezik meg önnön létezésüket, és miként adnak értelmet az őket körülvevő világnak ...az antropológusok miközben megpróbálják megosztani velünk ezeket az egyedi élményeket, megfigyeléseikből, mintegy ráadásképpen, a társadalom és a kultúra állapotából is levonnak bizonyos - gyakran igen általános - következtetéseket. " Vissza