Bevezetés a középkori zsidó gondolkodásba

Fülszöveg

Georges Vajda (1908-1981), a világhírű, magyar származású filozófiatörténész és orientalista egyedülálló kutatásokat folytatott azokról a középkori zsidó és arab filozófusokról és misztikusokról, akiknek a művei nagyrészt máig kiadatlanok, csak kéziratos formában hozzáférhetők. Szakterülete kiváló művelőjeként meghatározó jelentőségű írásokat tett közzé, melyeknek mennyisége tiszteletet parancsol: életműve 1657 tételt számlál...
A skolasztika iránti megújult érdeklődés eredményezte a középkori muszlim és zsidó filozófia kutatásainak reneszánszát is. Napjainkban jelentősen eltérő a keresztény skolasztika, illetve a középkori zsidó filozófia megértésének és megítélésének mélysége. Ennek végső soron az a legfőbb oka, hogy a középkori zsidó filozófiát tanulmányozók többsége csak történeti érdekességet lát ebben a kérdésben. Ám ha valaki helyesen akarja megérteni ezt a kevesek által ismert területet, akkor a megközelítésnek filozófiainak és nem csupán történetinek kell lennie. A zsidók számára a kinyilatkoztatás nem annyira hitet, mint inkább törvényt jelentett. Éppen ezért nemcsak hitvallást láttak a Szentírásban, hanem átfogó társadalmi rendet, amely nem csupán a cselekedeteket, de az emberek gondolkodását és nézeteit is megszabja. A filozófusok dolga volt ennek megértése és értelmezése. Azáltal, hogy a keresztény világban a filozófia hivatalos elismerést nyert, egyházi felügyelet alá is került. Viszont az iszlám és zsidó életben „kétes státusa" garantálta, hogy magánügy maradjon, s így belső szabadsága volt, mint az ókori Görögországban, ahol az egyes bölcseleti iskolákat magánemberek alapították, s a tudományág politika fölötti jellege mindvégig megmaradt.
A kötetben szereplő különböző filozófusok számára egyedül az allegorikus vagy szimbolikus értelmezés tette lehetővé, hogy a judaizmus kebelén belül maradjanak. Bölcseletük, vagyis a „zsidó filozófia" elsősorban nem egy-egy zsidó által kidolgozott filozófiát jelent, nem is olyan filozófiát, amelynek zsidó forrásai vannak, hanem azt jelenti, hogy egy bizonyos filozófiai gondolkodás közel áll a zsidó hagyományokhoz. Amíg például Maimonidész arisztotelizmusa tradicionális szövegekre hivatkozott és azokban kereste önigazolását, addig Spinoza, bár zsidó származású filozófus volt, elvetette az ősi hagyományt, így gondolkodása nem tekinthető „zsidó filozófiának".
Georges Vajda egyedülálló érdeme, hogy műveiben a középkori zsidó filozófia, teológia és misztika mellett a másik két nagy monoteista vallásra, az iszlámra és a kereszténységre, illetve az ókori görög filozófiára vonatkozó tudományos eredményeket is ötvözi, és kapcsolódási pontjaikra rámutat. Tudományos módszere, amellyel iskolát teremtett ezért nemcsak a judaisztika, hanem az ókor- és középkorkutatás, a történelem, a teológia és a filozófiatörténet iránt érdeklődők számára is útmutató. Vissza