Bevezetés a filozófiába (Dr. Dudits Andor könyvtárából)

Előszó

Részlet a kötetből:

A filozófia mibenléte
A filozófiai tudományok

Gyakran halljuk azt a véleményt, hogy a szaktudományok mellett, aminő például a matematika, fizika, kémia, biológia, tapasztalati lélektan stb., fölösleges külön filozófiai tudományt felvenni. Hiszen ami tudományosan megismerhető, azt épp ezek a diszciplínák vizsgálják; ami pedig megismerhetetlen, mint a végső okok, a világ legbensőbb lényege stb., arra nézve hiába szervezünk egy külön, úgynevezett bölcsészettudományt, az ezáltal sem válik megismerhetővé. A filozófia sohasem lehet oly értelemben tudomány, mint a matematika vagy a kémia, amit eléggé bizonyít a bölcselet történetének sajátos jellege. A szaktudományok több évszázad, némelyike több ezer év óta folytonosan haladnak, mert az egyik búvár a megelőző kutató eredményeire épít, de a filozófusok mindegyike elölről kezdi fölépíteni állítólagos tudományát. A filozófia multja nem is mutatja valamely szerves fejlődés képét, aminőt a szaktudományok történetében ismerünk fel, hanem egymásnak ellentmondó, sőt egymást nagyrészt figyelmen kívül hagyó elméletek összevisszaságát képviseli. Ezekben pedig oly kevéssé mutatható ki valamely irányban való haladás, hogy a mai bölcselő is még vitatkozik Aristotelesszel, világos jeléül annak, hogy e téren biztos, több kutató közös működésével létrejövő eredményekről szó sem lehet.
2. Bármennyire elterjedt még a tudomány embereinek körében is e vélemény, alaposabban szemügyre véve, felületesnek és tarthatatlannak bizonyul. Hogy ezt beláthassuk, képzeljük el egy pillanatra, hogy az összes szaktudományok valamennyi problémáját sikerült volna az emberiségnek megoldania, tehát hogy például az összes matematikai, fizikai, kémiai stb. problémákban nyilvánvaló kérdésekre teljességgel meg tudnánk felelni. Vajjon tudásvágyunk ki volna-e ezzel elégítve? Vajjon a szaktudományok tanításai nem volnának-e logikailag még befejezetlenek? Mindenekelőtt van egy alapvető probléma, melyhez minden szaktudomány valamiképen állást foglal, anélkül, hogy azt valamely szaktudomány felvetné s ez az igazság természetének kérdése. Bármely szaktudományi kutatás ugyanis abból az előfeltevésből indul ki, hogy valóban megismerhetünk bizonyos igazságokat s hogy az igaz állítások megkülönböztethetők a téves állításoktól s így lehet szó az igazságnak valamely egyetemes és változatlan természetéről, illetőleg határozmányairól... Vissza