Bevezetés a buddhista pszichológiába

Előszó

A buddhista gondolkodás egyik alapeleme a tagadás. A világ állandóságának a tagadása, a szellem vagy a lélek állandóságának, sőt létezésének a tagadása, a hétköznapi érzéki megismerés helyességének a tagadása. A tudatunk ragaszkodik az állandósághoz, és miután az állandótlanság mindennapos tapasztalat, a tudatunk szenved. Az igazság fel nem ismerése és el nem fogadása, azaz a tudatlanság, minden szenvedésünk forrása. Ha az igazságot felismerjük és átéljük, megszabadulunk a világ körforgásából. Buddha negyven éven át nyújtott tanításait a közvetlen tanítványai először két csoportba (kosárba) osztották. Egyik „kosár" a rendi szabályok gyűjteménye, a Vinaja pitaka, a másik „kosár" a tanítóbeszédek gyűjteménye, a Szutra (Szutta) pitaka. Ez a két nagy egység minden buddhista iskolánál megtalálható, bár a szövegeiben még a különböző théraváda hagyományok között is található eltérés, a mahájána iskolák szövegeiről nem is beszélve. Azonban a köztudatban nem két, hanem három kosár létezik. Még a gyakorló buddhisták közül is kevesen tudják, hogy van egy-két kisebb irányzat, amelyik csupán ehhez a két gyűjteményhez ragaszkodik. Buddha halála után nem sokkal azonban tanításait értelmezni, kommentálni kezdték, és ez az értelmező hagyomány jelenik meg a harmadik kosárban, az Abhidarma (Abhidamma) pitakában, amely ily formán az előző kettővel együtt képezi a buddhista irányzatok túlnyomó többségének teljes kánonját. Vissza