Bevetés

Előszó

Ön egy olyan fotóalbumot tart a kezében, amelynek szerzői a Magyar Honvédségben teljesítenek szolgálatot. Abban a honvédségben, amelynek megalapítása legnagyobb nemzeti eszméinkhez, legfontosabb nemzeti céljainkhoz kötődik. A honvédség nemzetünk legjobbjait tömörítette 1848-ban, az akkori hősök ma is példaképeink. Mészáros Lázárnak, a Magyar Honvédség első honvédelmi miniszterének a huszárok számára írott kiadványában ezt olvashatjuk: „Mi a katonai rend? Azon tiszteletre és becsülésre méltó tekintélyes rend, mely a haza védelmére s oltalmára rendeltetett."
Valóban, a nemzetnek akkor is és ma is szüksége van a haza fegyveres védelmét vállaló, arra minden tekintetben képes és kész katonákra. Erre a feladatra ugyanis csak olyan emberek alkalmasak, akik szellemileg, lelkileg és fizikailag felkészültek. Nyelveket beszélnek, mesterei szakmájuknak. Olyan emberek, akik hivatásuknak tekintik a katonai életpályát. Akik képesek áldozatot vállalni, és feldolgozni a sikereket, az esetleges kudarcokat. A mai önkéntes haderőben ilyen honfitársaink szolgálnak, s az általuk készített, illetve a „Bevetés" fotópályázatra beküldött képalkotások a mindennapjaikról tanúskodnak.
A 2004 ősze óta önkéntesekből és hivatásosokból álló Magyar Honvédség bizonyított. Bizonyított az elődöknek, akiktől tanulta, megismerte a hivatást, és bizonyított a nemzetnek, amely elvárja és méltányolja a magas szintű teljesítményt. A honvédség társadalmi támogatottsága jelentős - a lakosság fontosnak tartja hazai és nemzetközi feladatait. Ehhez a pozitív megítéléshez nagymértékben hozzájárulnak a három földrész tizenhárom országában működő magyar katonai missziók és az ott szolgáló mintegy ezer magyar katona.
Ez a most megjelenő fotóalbum lehetőség arra, hogy megköszönjük a honvédeknek a szolgálatot, a helytállást. Az itthonit, amikor életet, értéket kell menteni, és a távolit, amikor missziós feladatokat látnak el. A mi felelősségünk, hogy megőrizzük a megszerzett szakmai tudást. Megőrizzük azokat a katonákat, akik itthon a hátországot adják a missziókban szolgáló társaiknak, mint ahogy megőrizzük a nemzetközi küldetésben szolgálókat is. Mert amit a katonáink tesznek, az a szó legigazibb értelmében küldetés, semmivel sem pótolható kimagasló teljesítmény. Vissza