Kertem

Előszó

Hiszek abban, hogy elhamarkodva kell csinálni a dolgokat. Ütni a vasat, mikor még nem meleg, ugrani, mielőtt körülnézett volna az ember, szeretni, mielőtt bemutatták volna. Jóformán minden nagy és izgalmas dolgot elhamarkodva csináltak. Kolumbus túlontúl korán indult el eszeveszett útjára az Új Világ felé. A légkör nem volt még kész Beethoven számára, amikor domináns szeptimmel kezdett el egy szimfoniát. Shelley jóval a kellő idő előtt oldozta meg reszkető ujjakkal a Költészet mezét összefűző keményrevasalt szalagokat. "Korán... túlságosan korán..." ez az álmosan horkantó kiáltás köszönt minden újszülött szépséget, minden szellemi szárnyalást.
Tudom, hogy ha most sebtiben meg nem írok gy kertészkönyvet s be nem fejezem, amíg ablakom előtt az utolsó rügy ki nem terjesztette apró legyezőjét... akkor egyáltalán késő lesz megírni. Mert rövidesen tudósabb leszek a kelleténél... unalmas bőbeszédűséggel terjeszkedem ki a kikeletnyitó (Eranthis) gyökér-alakulataira, ahelyett, hogy papírra próbálnám rögzíteni aranyos csillogását a hóban, ahogy tavaly télről emlékszem rá - mintha egy marék aranyat szétszórtak volna egy fehér szatén-takarón. Mint ahogy a legjobb iskolai történeteket is olyan fiúk írják, akik éppen csak kiléptek az iskola falai közül - úgy érzem, a legjobb kertészkönyvet is olyan ember írhatja, akinek még fejét kell törnie, hogy a szulák bágyatag hangzású latin neve eszébe jusson: akit még áhitatos félelem fog el annak a csodának láttára, amely akkor következik el, ha egy muskátlidugványt az előkészített földbe helyezünk. Vissza