Beűzetés a paradicsomba (dedikált példány)

Fülszöveg

Béres Attila első kötetét rezignáltnak tetsző, ám materialista szemléletre valló és szerény, okos, a József Attila-i gondolkodást megértő és követni kívánó sorokkal kezdi: "...az élet, az események/ nem miattad mentek végbe,/ és nem érted."
Ez a felismerés arra indítja, hogy bár a saját életét írja, szinte naplószerűen, versbe, emlékét, élményeit, útkeresését, köz- és magánéleti problémáit, mégse magát érezze a világ középpontjának, hanem ifjú költőknél ritka önkritikával, öniróniával, próztalanul, fanyar humorral, korunk társadalmunk sokféle jelenségét próbálja kifejezni. Köztük saját magát is, egy eredetiségében tipikus városi-népi fiatal alakulását, fejlődését, aki "varázslat nélkül" él, és azt akarja, hogy "Legyen a szó gyújtózsinór/ és olajos rongy a fegyvereknek..."
1946-ban születtem, Budapesten. Munkáscsaládból származom. A VIII. kerületben nőttem fel, egészen közel az ún. "élet"-hez. A gimnázium elvégzése után többször jelentkeztem egyetemre, sikertelenül. Közben elhelyezkedtem, és különböző munkahelyeken "szakképzettséget nem igénylő" munkaköröket láttam el. végül is megtaláltam a foglalkozásomat - könyvtáros lettem. a hivatásomat, ha nem túl nagyképű a szóhasználat, most keresem. Ennek tanújele talán ez a kötet.
Mit mondhatnék még magamról? Az ember vagy érdektelen adatokat sorol fel, vagy közhelynek számító dolgokat mond, mint például, hogy a költészet számomra nem valami misztikus, "önkifejezési belső kényszer", hanem a valóság megismerésének egyik forrása. Szándékok, vágyak, tervek - mások számára azt hiszem, csak megvalósult állapotban érdekesek. Verseimben megpróbáltam kifejezni magamat, a világot, ahogy most látom. Azért szeretném ennél többre vinni. Az, hogy valakinek elnyeri tetszését a "munkásságom" vagy nem, semmiképp sem az itt található féloldalnyi prózán, hanem a belül levő verseken múlik - meg az olvasón. Vissza