Betűk és képek

Fülszöveg

A képzőművészeti hagyományainkból merítő Festők nyomában című könyve után (1990) Kalapis Zoltán öt hosszabb művelődéstörténeti "riport-tanulmányát" foglalta kötetbe. Az elkövetkezőkben - ha ezekre egyáltalán sor kerülhet könyvkiadásunk "hét szűk esztendejében" - a vízivilág és a história, a táj- és népismeret, a hely- és gazdaságtörténet köréből való írásaiból, "honismereti füzeteiből" ad majd válogatást.
Ezeket a szövegeket sokféleségük ellenére sem nehéz mind műfajilag, mind tematikailag közös nevezőre hozni.
A szerző egyaránt merít az újságírás és a literatúra eszköztárából, s e két terület mezsgyéjén haladva hol publicisztikát, hol tényirodalmat ad ki műhelyéből. S tárgyköre is nagyobbára azonos, bármerre is kalandozok: a hagyományokat tárja fel, az elfelejtett tényeket idézi fel. Rendszerint olyan értékekre, ismeretekre, jelenségekre hívja fel a figyelmet, amelyek - ilyen vagy olyan oknál fogva - kihullottak népünk emlékezetéből. Ezeknek újbóli birtokbavételét szorgalmazza, mintegy sugalmazva: nemzedékek hosszú sora alkotott ezen a vidéken, nem vagyunk gyökértelenek...
Nem törődik bele egy olyan helyzetbe sem, amelyet még 1930-ban, az irodalomra vonatkoztatva, Szenteleky Kornél így fogalmazott meg: "Mindig por a győztes, a végtelen hatalmú por a szellem minden törekvést elbágyasztja, beszitálja, lassan megfojtja és eltemeti."
Kalapis Zoltán egybegyűjtött írásai a "portalanítás", a számontartás szolgálatában állnak, lakályosabbá kívánja tenni velük a házat, a tájat, a területet, ahol élünk, s ahol eleink éltek.
A szellemi otthonteremtés igényével készültek. Vissza