Betti néni I-IV.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Don Michele Angelo Cajetaninak, Teano hercegének
Akinek ez ajánlás szól, az nem a római herceg, nem leszármazottja a híres Cajetani-háznak, mely pápákat adott a kereszténységnek, hanem az Dante tudós magyarázója, neki ajánlom hosszu történetsorozatomnak ezt a kis töredékét. Teano herceg! az ön magyarázata nyomán vettem észre azt a csodálatos eszmetervezetet, amelyre a legnagyobb olasz költő felépítette a maga hatalmas költeményét, az egyetlen, amelyet az ujkoriak Homerosszal szemben felmutathatnak. Amig önt nem hallottam, az Isteni Szinjáték végtelen rejtélynek tünt fel előttem, melynek megfejtését nem találta meg senki, legkevésbé a kommentátorok. Aki igy megérti Dantet, mint ön, az oly magasságos, mint Dante maga, de hát önnek minden nagyság rokona.
A rómát látogatók estélyén ön elbájolta a közönséget rögtönzött előadással, amely egyszerre hiressé tehetne valamely francia tudóst, katedrához juttatná és érdemrendeket szerezne neki, ha tudományos mü alakjában közölné.
Önnek valószínüleg nincs értesülése arról, hogy a mi tudós tanáraink nagyrésze Németországon, Anglia földjén, Északon, vagy Keleten éldegél, mint rovar a fán és mint az már természetes, lassanként azok a tudósok is alkatrészei lettek annak a kulturának, amelyből értéküket meritik. viszont Olaszország kinseit még nem tárták fel nyilt egyetemi katedrán." Vissza

Fülszöveg

Balzac már csaknem felépítette az Emberi Színjáték monumentális regény- és elbeszélés-sorozatát, amikor sor került a Betti nénire: ez a mű sok tekintetben olyan, mint a zárókő, vagy legalábbis egy kimagasló torony a nagy épületen. Az író már tökéletes biztonsággal kezeli anyagát, a megmintázott alakok profilja élesebb, mint bármikor, a társadalmi körkép teljesebb, a cselekmény izgalmasabb, egyszóval: a regény klasszikus.
A színtér Párizs, Lajos Fülöp idején, a polgárkirályság zsúfolt fővárosa, melynek porondján a nemesi és napóleoni világ romjaira újfajta palotákat emel a Pénz: bankokat és kéjtanyákat, tőzsdét, vasútállomást, éjjeli mulatót, pompás és sivár találkahelyeket.
Vér és arany - ezt a címet is viselhetné a Betti néni, mert vér és arany démoni ereje mozgatja a mindenkinél kívánatosabb és romlottabb Valérie-t, a letűnt idők elegáns Hulot báróját, s kereskedősegédből tőkepénzessé nőtt, tragikomikus Crevelt és mind a többieket. Csak egyetlen nőalak emelkedik ki tisztán e forró, szennyes, lüktető, felőrlő kavargásból: a romantikusan eszményített Adeline, a szent asszony, Valérie mennybéli ellenpárja. Kettőjük mellett a harmadik főszereplő, Betti néni, a Bosszú istennőjének képében jelenik meg fába faragott ijesztő arcával, palackba zárt indulataival és pusztító makacsságával. Közöttük hányódnak a gyarló férfiak, gyönyört és vagyont hajhászva, hogy végül is alámerüljenek a romboló szenvedély örvényeiben: így teljesül be rajtuk az Emberi Színjáték kegyetlen törvénye, amely szétzúzza az erős jellemet és lezülleszti a gyengét. Vissza