Lelkiismeret nélkül

Előszó

Részlet a műből:

"Isbaregg Egon Károly Kálmán báró, illetve a mai felfordult demokratikus világ ízléséhez és szelleméhez alkalmazkodva egyszerűen: Isbaregg Kálmán, lassan, fáradtan poroszkált a Grabenen és egészen komolyan cudarul éhezett. Valósággal kéjelgett, játszott ezzel a gondolattal, hogy ő, az előkelő arisztokrata immár második napja éhezik és gúnyolta, korbácsolta magát, amiért ilyen gyámoltalan hülye.
- Micsoda barom, milyen szánalmas paralitikus vagyok! - mormogta ismételten. - Éhezem! - hördült fel és mérges arcot vágott ehhez a megállapításához.
Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy mikor egy karcsú, elegáns, finom párfűmtől illatos szőke hölgy suhant el mellette az embertömegben, akinek karja könnyedén oldalba surolta, fel ne rázódjon mélységes fásultságából és után ne menjen a bájos nőnek. Fáradt tagjait egy pillanatra delejes áram járta át, élettelen szemében élénk tűz csillant meg és egész alakja ruganyos és elegáns lett. De mindez csak néhány pillanatig tartott. Fizikai kimerültsége nagyon is nagy volt, az éhség kínzó refreként ismét belezúgott az idegeibe és elgyötörten állt meg az egyik kanyarulatnál, miközben a nő alakja elveszett a tömegben. Reszkető ujjai görcsösen húzódtak össze és érezte, hogy az átkozott rém hogyan kúszik fel gyomrából és belein át fel a koponyához, ahol megöl minden gondolatot, érzést és sötéten, mindent lenyűgöző kegyetlenséggel terpeszkedik le." Vissza