Betonozás

Előszó

Részlet:

Kezdettől kezdetig

"Jelen lesznek a Napban, Holdban és a csillagokban..." (Lk 21,25). Krisztus Urunk figyelmeztetett, ne csak a pusztulást vegyük észre, mert a megváltás is mutatkozik. A romlás otromba és harsogó. A megújulás többnyire csendes, észrevétlen, mint a fákon a hajtás, vagy a közelgő nyár. Ma is élnek élkötelezett közösségek, katolikus iskolák születnek és nem hagyják magukat eltiporni. Lassan, de újra gyökereznek szerzetesrendjeink, a bérmálkozóink öntudatosabbak, megesketett párjaink zömével együtt is maradnak s áldásként fogadják gyermekiket, akik közül egyre többen vállalják a papi hivatást. Életjelek vesznek körül. Ezekre nehézkesen nyílik a szemünk. Ritkán örülünk, keveset dicsérünk, pedig a csodák tengere gyűrűzik körülöttünk.
Sokan találgatják, mikor is kezdődött a magyar egyház újjászületése. A fiatalabbak a hetvenes éveket emlegetik. Állítják, az amerikai egyetemeken kibontakozott megújulás csapott át hozzánk. Akkoriban fiatalodott meg a papnevelő intézetek tanári kara, elindult a világiak teológiai képzése s vasárnaponként már anyanyelven, megújult keretek közt ünnepeltünk. Jártunk a kismarosi, nagymarosi, majd a máriagyüdi találkozókra. Városszerte virágzottak az ifjúsági hittanok, a bibliaórák, alakultak az újabb és újabb zenekarok, felfedeztük Taizét és Loppiánót, tavaszonként pedig valóságos lelkigyakorlatos láz tört ki. A kommunista ifjúsági szervezetek megroppantak, a belügy tehetetlenül nézte a felbukkanó újabb és újabb közösségeket. Az Állami Egyházügyi Hivatal hiába helyeztette át a fiatal papokat, azok engedelmeskedtek püspöküknek s így a vidék is bekapcsolódott az eseményekbe. A kezdők hajlamosak az általuk átélt csodákat kezdetnek tekinteni. Igazuk van, de ez csak az ő időszámításuk kezdete. A valóságban már őelőttük is - Kosztolányi szavával - állt a "bál"... Vissza