Betlehem

Előszó

A Néprajzi Múzeumban őrzött betlehemes emlékanyag jelentős. Csupán mennyiségi mutatói alapján az itt őrzött népi betlehemek száma a népszokáshoz tartozó többi kellékkel együtt több száz tárgyra rúg.
Az összetételében nagyon változatos és sokféle néprajzi/muzeológiai problematikát felvető betlehemes kollekcióra az állagában megindult romlási folyamat és a további pusztulását megfékező restaurálási munkálatok irányították rá a figyelmet. A betlehemek és kellékeik a szemünk láttára, múzeumi tárgyként alakultak át lepusztult állapotukból esztétikai élményt nyújtó, ünnepi használatú rituális tárgyakká (Nemes Takách 2007; Györgyi-Szojka 2007).
A múzeumi kollekció a hazai gyűjtemények között egyedülálló abban, hogy gyarapítása a muzeológia kezdeteitől a mai napig töretlen. Az emlékanyag földrajzilag is reprezentatív. A korai gyűjtésű példányok még a történeti Magyarország területéről származnak, később a hangsúly a belső országrészekre irányult.
A múzeumi betlehemek kiállítási bemutatásának - amely bár mozaikszerű tartalmakból összeillesztett - közvetlenül nem érzékelhető, ám a relatív kronológiára mégis felfűzhető gondolatmenete van. A szokástárgyat olyan kulturális jelenség részeként ábrázolja, amelynek kezdeteit a néprajzi muzeológia tárgygyűjtéseihez kapcsolja, majd aktív, a falusi/vidéki terepen zajló életét/használatát a népszokás keretei között érzékelteti. A képzeletbeli idővonal másik szakaszán a népi hagyományból kikopó tárgyat a múzeumi megőrzésen-fenntartáson-kezelésen át követi a különböző célok, kulturális folyamatok szolgálatában újraéledő/újraélesztett tárgyig.
Végül a betlehem egyetemes jellegében jelenik meg, az európai, illetve azon kívül is felbukkanó, vallásos kultúrtörténet tárgyaként, templomi környezetben, valamint művészi megformálású változatokban, utalással a betlehemállításnak és kultusztörténetének fontos állomásaira. Vissza