Bethlen Miklós önéletírása I. (töredék)

Előszó

Az önálló fejedelemség fiaként, 1642-ben született Erdélyben és az önállóság megszűntének immáron véglegessé válása idején Bécsben halt meg, 1716-ban.
Erdély és Bécs.
1642 és 1716.
A születés és a halál ideje, az élet kezdő és záró dátuma, s történelmünknek a két dátum közti szakasza önmagában is sejtet valamit Bethlen Miklós pályájáról, e válságos korban - Erdély és Bécs - 1642 és 1716 között eltelt életéről.
Ez a hetvennégy esztendő elvonultatta Bethlen Miklós szeme előtt a virágkor megszűnésétől a feudális anarchiába süllyedő erdélyi politika életének kiábrándító változásait. Születésekor még a török megszállás éke feszíti szét Magyarország testét, és midőn meghal, már javában tart az ország gyarmatosítása Habsburg uralom alatt. Szűkebb hazája, Erdély sem kisebb változások tanúja, mint az ország egésze. Gyermekkorában az önálló fejedelemség már túljutott a virágkorán, azonban tekintélye még fennáll, de életének utolsó évtizedeiben legfeljebb csak emlékezetben él a fejedelemség nemzeti függetlenségünk jelképévé nőtt szép hagyománya. A valóságban a Habsburg-ház keleti tartománya lett ekkor már Erdély. Bethlen Miklós hosszú élete során nemcsak szemlélője, szemtanúja a történelemnek, hanem kiemelkedő politikusként maga is ott áll az események sodrában. Azon kevesek közé tartozik, akik a hanyatló Erdély utolsó idejében eligazodást látnak és terveik vannak a válság megoldására. Az önállóság megszűnte után pedig ő az, aki eredménytelen erőfeszítések sorozata után is, folyvást kísérletet tesz Erdély jobb helyzetének biztosítása érdekében. A válságos eseményekkel teli korban személyes élete is keserű csalódásokkal, kiábrándító és lesújtó mozzanatokkal telített. Bethlen Miklós pályája minden mozzanatában tükrözi a hanyatló fejedelemség és a Habsburg-tartománnyá váló Erdély világát. Vissza