Fülszöveg
BESZTERCE OSTROMA
A Beszterce ostroma főhőse tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudja, s nem is akarja eldönteni.
"Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tudja!..."
Normális agyvelő volt-e egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott.
Meglehet hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi, de mert egy várat örökölt, és egy várhoz való nevet, hát lett az "utolsó várúr" ahogy magát a leveleiben aláírta.
De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna Lipótmező.
Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy...
Tovább
Fülszöveg
BESZTERCE OSTROMA
A Beszterce ostroma főhőse tragikus alkat. Vagy tragikomikus? Ezt Mikszáth maga sem tudja, s nem is akarja eldönteni.
"Hogy bolond volt-e Pongrácz István? Ki tudja!..."
Normális agyvelő volt-e egy kis különcködéssel, vagy pedig tényleg hiányzott az egyik kereke? Nyegle allűr volt-e nála ez a várurasdi, vagy betegség? Hisz minden egyébről okosan, rendszeresen beszélt és gondolkozott.
Meglehet hogy az embereknek nemcsak a sorsát gyúrják át a viszonyok, hanem az agyvelejét is. Ha nem örökölt volna egy várat Pongrácz István, talán lett volna belőle ügyvéd, orvos és nem tudom én mi, de mert egy várat örökölt, és egy várhoz való nevet, hát lett az "utolsó várúr" ahogy magát a leveleiben aláírta.
De különben az őrültség relatív dolog. Az abnormis embernek a rendes ember látszik különösnek. S ha az abnormis emberek volnának többségben, akkor talán a rendes eszűeké volna Lipótmező.
Nem, ezekbe én nem avatkozom, egyszerűen úgy beszélem el Pongrácz István dolgait, ahogy történtek"
Így elmélkedik a nedeci vár urának sorsa fölött Mikszáth Kálmán. Az időben eltévedt István grófot szánja, megszereti az olvasó is . Jellemvonásaiban sokszor különb ő mint a magyar feudálkapitalizmusba kitűnően beilleszkedő főrendek. Nemes lélek volt, és szíve, kedélye gyermekien tiszta.
A regény sok különös jellemző figurája közt üde színfolt a két szép fiatal Apolka és Miloszláv szerelme.
ÚJ ZRÍNYIÁSZ
A múlt század végén feltámadó, és katonái élén megjelenő Zrínyi az ezeréves Magyarországot ünneplő közéletbe csöppen bele. A szigetvári hős akaratlanul is szembekerül a társadalom, a politika és a gazdaság jeleseivel, s így jó alkalmat ad az írónak, hogy szatírája körébe vonja a közélet mindenféle köreit, ne kímélje a minisztereket, más nagyurakat, ne kímélje olyan barátait sem, mint Szilágyi Dezső vagy Darányi Ignác, akikkel esténként együtt szokott ülni az István főhercegben. A regény, amely eredetileg 1898-ban jelent meg Mikszáth kérészéletű lapvállalkozásában, az Országos Hírlapban, majd ugyanabban az esztendőben könyv alakban is, a megjelenése pillanatában a nyílt vagy burkolt támadások célpontjába került. De amíg a sértettek dohogtak, fenyegetőztek vagy ellentámadásra készülődtek, az olvasóközönség a szívébe zárta az író remekművét, s az Új Zrínyiász a friss szenzáció elmúltával is, közel száz éve, Mikszáth egyik legolvasottabb műve maradt.
Vissza