Előszó
A Közgazdaságtudomány egyetemen az egyéves fonetikakurzus során foglalkozunk egy keveset az angol nyelv hangjaival (erre többek között kiválóan alkalmas a Longman Pronunciation Dictionary, a hozzá tartozó munkafüzettel és kazettával - a kedvencem), az idő nagyobb részében azonban a szavakkal és mondatokkal foglalkozunk, hogy hova tegyük a hangsúlyt, és hogyan ejtsük a szavakat - másszóval, hogy az írásképből meghatározzuk a helyes kiejtést. Könyvem a fonetikaóráknak ezt a részét tartalmazza, illetve többet, mert kicsit továbbfejlesztettem és kiegészítettem az előadások anyagát. Mondhatnánk, hogy ez egy egyetemi tankönyv, amire legfeljebb egyetemi hallgatóknak lehet szüksége. Az egyetemen azonban a saját tapasztalatom szerint a nyelvészetet nem azzal a céllal tanítják a tanároknak, hogy a nyelvtudásuk javuljon, vagy akár a tanításban segítse őket, a nyelvészetnek nem ez a feladata az egyetemen. Erre más tantárgyak vannak kijelölve, amikben azonban nem sokat foglalkoznak a nyelvészet gyakorlati alkalmazásaival. Sokan, mert nem látják a nyelvészet gyakorlati hasznát, továbbá a nyelvészet nem is a legkönnyebb tantárgyak egyike, nem szeretik a nyelvészetet. A nyelvészetnek pedig van gyakorlati oldala is, ami nagyon érdekes és fontos a tanárok részére. Nekem régen, mielőtt fonetikát tanultam volna, nagyon rossz volt a kiejtésem. Sok mindent megtanultam az egyetemen, de az számomra nem volt elég gyakorlati. Tovább tanulmányoztam a fonetikát, és mindent, amit tudok erről a részterületről (az írásképből a kiejtés meghatározása), leírtam. Semmi nem található benne azonban, ami az én kiejtésem javításában nem segített közvetlenül (ilyen szempontból ez nem egy "tökéletes" egyetemi tankönyv, mert túlságosan gyakorlati). Mielőtt fonetikával foglalkoztam, a hibás kiejtésem miatt rosszabb angoltudást feltételeztek rólam, mint amilyennel rendelkeztem, most, hogy a kiejtésem pontosabb lett, a tanulók és kollégák azt hiszik, hogy jobban tudok angolul, mint amennyire valójában tudok. Kívánhat egy tanár ennél többet? Azt hiszem, a tanári tekintély megalapozásának ez nagyon jelentős eleme, a fonetika tehát szerintem az egyik legfontosabb tantárgy. Én kizárólag azért tanítok fonetikát, mert azt szeretném, ha minél több tanár hozzám hasonlóan "be tudná csapni" a tanulóit és kollégáit. Sajnos sok tanárnak (sértődés ne essék) még ugyanolyan problémái vannak a kiejtéssel, mint amilyenek nekem voltak. Ez a könyv nekik is szól. És hogy a végzett tanárok már tanultak fonetikát az egyetemen vagy a főiskolán? Amennyiben az nem volt gyakorlati és nem szerették, akkor nem is segített a kiejtési problémáikban. Az ebben a könyvben található gyakorlati útmutatást a tanárok azonban nem csak saját kiejtésük javítására használhatják; sok szabály annyira egyszerű vagy annyira leegyszerűsíthető, hogy én például kezdő és középhaladó tanulóimnak is elmondtam néhányat, ami nagyon sokat segített nekik.
Vissza