Beszélő 1991. (fél évfolyam)

Előszó

Tisztelt Szerkesztőség!
Hűséges olvasója vagyok lapjuknak, bár az SZDSZ-nek nem vagyok tagja, mint ahogy más pártnak sem voltam, és nem is vagyok a tagja. Lapjuk szellemisége mindig is közel állt hozzám.
Ezt főleg azon tudom lemérni, hogy ha ismerősi vagy baráti körben kifejtem a véleményemet valamilyen aktuális kérdésben, akkor nemegyszer megesett már, hogy az a vélemény köszön rám néhány nap múlva a Beszélőből. Persze, nincs ebben semmi csoda. A liberális gondolkodás egy-egy adott kérdésben miért nem juthatna ugyanarra a végeredményre, függetlenül a gondolkodótól?
Az utóbbi időben hiányolom a lapból a „Hangulatjelentéseket"... Hogy ezt a hiányérzetemet kicsit lehűtsem, most inkább magam ajánlanék föl valamit „Hangulatjelentés" helyett.
Egérút nincs.
Az ördög vinné ezeket a komputerjátékokat. Már az éjszakáimra is rátelepszenek. A minap azt álmodtam, hogy egy ilyen komputerjáték főszereplője vagyok. Nem csak úgy távolból, ahogy játék közben azonosulunk a képernyőn szaladgáló kis komikus figurával, hanem magam voltam valójában ez a figura. Az első benyomásom talán az lehetett, hogy valamiféle „gazdálkodj okosan" játék vesz körül. A játék kezdetei az álombeli homályba vesznek, de arra már tisztán emlékszem, hogy beléptem egy EGYETEM feliratú kapun. Ott sok megpróbáltatás várt rám, bonyolultnál bonyolultabb pályákkal. Végül is csak keresztüljutottam minden akadályon, és kaptam (na nem egy életet, csak) egy diplomát, amit a következő pályán felhasználhattam. Választhattam a menüből, azaz megválaszthattam, hogy ezután hol fogok dolgozni, vagyis gyűjtögetni a „fityingeket". A játék igazában csak ezzel kezdődött. Itt a képernyő bal felső sorában megjelent egy naptár, ami mindig jelezte az idő múlását. A „munkahelyen" ismét különböző feladatokat kellett megoldani, próbatételeket kiállni. Például el kellett készíteni valamilyen mütyürt, meg kellett küzdeni a „főnökökkel", akik folyton keresztbetettek, akadályokat gördítettek az utamba. Vagy el kellett adni a mütyürt. Ez sem volt kis megpróbáltatás. Gyakran az történt, hogy megjelent a képernyőn a „főnök" utasítása, hogy milyen mütyürt kell elkészíteni. A munkálkodások közben vérszomjas fenevadakkal kellett megküzdeni, de a végén, amikor elkészült, a „főnök" egy ügyes és jól irányzott mozdulattal a „szemétbe" dobta. Igaz, akármi történt, a fityingjeimet azért mindig megkaptam. Legfeljebb a naptár előrehaladtával alig változtak a fityingek. Mindezektől még akár egy nagyon unalmas játék is lehetett volna, pedig nem volt az.
A fityingekből ugyanis be kellett vásárolni, ki kellett fizetni a „lakbért", a „rezsit", a „közlekedést", és költhettem a maradékból, vagy félre is rakhattam Egyszer csak újabb költség is megjelent: az „adó". Ezek a kiadások a naptár előrehaladtával egyre emelkedtek, a fityingekhez meg hol jött valami plusz, hol meg nem Igaz, volt lehetőségem, hogy új pályát válasszak „munkahelyként", de csak a színe volt más a pályának, a játék ugyanaz volt. Azt azonban tudtam, hogy a kidobott mütyürök számával fogy az életem az adott „munkahelyen". Ha a „főnök" nem jött, és nem adott „feladatot", az is fogyasztotta az életemet. Vissza