Beszélgetések a kristályfizikáról

Előszó

Ebben a könyvecskében a kristályfizikáról lesz szó, egy tudományról, amelyről ugyan már sokat írtak, de mégsem eleget. Sokat, hisz bármely szilárdtestfizikai vagy krisztallográfiai tankönyvben találunk legalább egy fejezetet, amely a kristályok fizikai tulajdonságaival foglalkozik, több részterületét speciális tankönyvek és monográfiák tárgyalják. Mégis keveset, hisz a legtöbb helyen a különféle kristályok egyes fizikai - többnyire optikai - tulajdonságainak egyszerű leírását találjuk. A kristályfizikát - a tudomány logikailag zárt egységét, melynek tárgya a kristályok sokféle fizikai tulajdonsága, specifikus módszere pedig a szimmetria, a szilárdtestfizikából vett tények sokaságával próbálják helyettesíteni.
A kristályfizika mint a kristályok fizikai tulajdonságai és szimmetriája közötti összefüggések tudománya a századfordulón keletkezett Franz Ernst Neumann, Woldemar Voigt és Pierre Curie munkásságának eredményeként. Ők fogalmazták meg a kristályfizika alapvető törvényeit, ők vezették be a fizikai jelenségek szimmetriájának fogalmát, amely alapvető a kristályfizikában. A modern kristályfizika atyjának azonban joggal tarthatjuk Alekszej Vasziljevics Subnyikov akadémikust (1887-1970). Ő vezette be a matematikai mennyiségek szimmetriájának fogalmát, s ezzel új szemszögből fogalmazott meg sok alapvető törvényt, amelyek a kristályszimmetria és a jelenség szimmetriája, az ok és a következmény szimmetriája között állapítanak meg kapcsolatot, s így fontos szerepet játszanak a kristályfizikában. Legkiemelkedőbb eredménye az antiszimmetria bevezetése, és e fogalom alkalmazása a kristályfizikában. Vissza