Beszélgetek az Úrral (dedikált példány)

Előszó

Döbrentey Ildikót évekkel ezelőtt ismertem meg egy szemináriumon, amely a megújulásról szólt.
Az itt hallottak döntő változást hoztak létre benne. Fölismerte Jézust, mint az élet középpontját, és vágyakozott rá, hogy egészen elkötelezze magát mellette. A Szentlélek kimunkálta benne ezt az elköteleződést. Éveken keresztül formálta szívét, hogy valóban Istenben, Istenért és Isten által éljen. Ehhez az Istenben való élethez nélkülözhetetlen az imádság. Akár saját szavainkkal, akár kötött imát mondunk, ha szívből jön, mindig egyesít Istennel. Vissza

Fülszöveg

Olyan világban élünk, amely a cselekvést hangsúlyozza. Az a cél, hogy az ember minél többet alkosson, építsen, dolgozzon, formálja a világot. Sokan elfelejtik, hogy a cselekvésnek csak akkor lesz jó gyümölcse, ha van mögötte spirituális tartalom. Jézus azt mondta: "A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit". (Jn 6,63) Itt a lélek szót ki lehet terjeszteni a szeretetre, az emberségre, az Úrral való kapcsolatra, a becsületességre, a magyarságra.
Ildikó imaverseiben ezt látom tükröződni. Beszélget Jézussal, mint aki jelen van a hétköznapokban. megszólítja a pályaudvaron, a gyerekek között, a betegek látogatásakor, otthoni elfoglaltságai között, és áldást kér a szenvedőkre, a hazára, az eltévelyedett emberiségre és minden embertársára.
Aki szeretné megtalálni szívének békéjét Istennél, az vegye kezébe ezt a könyvet, teremtsen csendet magában, és kezdje el olvasni lassan, hogy a szavak meg tudják érinteni belülről, és fel tudják emelni a lelkét. Ajánlom mindazoknak, akik nemcsak cselekedni akarnak, hanem biztosítani akarják cselekedeteik spirituális hátterét és belső örömét.
Katona István atya

Egy asszony, Ildikó, feleség, édesanya, családtag őszintén tárja fel szívét ebben az imádságos könyvben, nemcsak olvasói előtt, hanem Urának, Istenének is. Velünk megosztja imádságait. Gondolatai gyakran a mi gondolataink, művészi formában kifejezve. Saját hangját használja, egyben mai emberek érzéseit, gondolatait, töprengéseit és hálaadását is kifejezi. Nem kötött templomi, liturgikus szöveget ad, hanem egy gyakorló keresztény hangot szólaltat meg, emberi hangot a hétköznapokból, de ünnepi stílusban, hiszen Istennel beszél. A szerző finom, érzékeny lélek, kreatív ember, aki még saját gondolataival is tud nevelni, formálni bennünket, kortársait. Nemcsak okosan, de szépen adja tovább, amit ő is úgy kapott. Magasba emel, és a magasból láttatja napi gondjainak és örömeinket. A fent és lent harmóniájában él és dimenziójában gondolkodik...
Hafenscher Károly ny. ev. lelkész. Vissza