Beszédművelés

Előszó

Részlet a könyvből:

A BESZÉDMÜVELÉS HELYE ÉS JELENTŐSÉGE A PEDAGÓGUSKÉPZÉSBEN

A nevelőnek egyik fontos munkaeszköze a hangja. Nyűvi-használja; kell, hogy alaposan ismerje! Egyszer így, máskor úgy szólaltatja meg; szükséges, hogy mindig tudatosan és célszerűen bánjon vele. Sűrűn tapasztaljuk, hogy az okosan fölépített, változatos óra hatása is alatta marad a várakozásnak. 'Az osztály, a csoport hamar elfárad, figyelme váratlanul és látszólag indokolatlanul lankad. Érthetetlen? Pedig meg lehet érteni: a tanulók az egyhangú beszédtől is elbágyadhatnak. A célszerűen változatos hangzású nevelői beszéd viszont hosszabb ideig fogva tarthatja figyelmüket. A fegyelmezetlenségbe átcsapó hangoskodásra nemegyszer a pedagógus beszédmódja bátorít. A harsogó pedagógus hangfüggönye mögött megbújhat a félhangos beszélgetés és az egyéb foglalatosságok zaja. A padokból áradó zajok és zörejek még nagyobb hangerőre ingerlik a nevelőt. Az erősebb hang pedig fokozott zajongásra csábítja a gyerekeket. A hangpárbajból mind a két fél vesztesként kerül ki. A nevelői beszéd hangzása tehát záloga a hatásos oktató-nevelő munkának. A tanári beszéd akarva-akaratlan példakép lesz a tanulók számára. S nemcsak a magyartanáré, hanem valamennyi tárgy tanáráé. Ezért elengedhetetlen, hogy minden leendő pedagógus megismerkedjék a helyes beszéd alapvető követelményeivel, hogy kellő jártasságra tegyen szert benne. A Beszédművelés ezért kötelező tárgy valamennyi szakon. Ezért tartalmazza az alapvető elméleti ismereteket és a célszerű gyakorlatok változatos és fokozatos sorozatát. Tantárgyunk a nyelvművelés egyik ágazata, amely főként a hangos nyelv jelenségeivel és törvényszerűségeivel foglalkozik. A nyelvművelés célja, hogy előmozdítsa a nyelv kedvező fejlődését: a nyelvhelyesség elvei és törvényei alapján, a nyelvi műveltség terjesztésével. Mit kell a nyelv kedvező fejlődésén értenünk? Minthogy a nemzeti nyelv a gondolatok kicserélésének és áthagyományozásának közkeletű eszköze, fejlődése kedvező, ha ezt a társadalmilag példátlanul fontos közvetítő szerepét minél tökéletesebben betölti. A nyelvművelés ezért mindig azt kutatja, hogy egy-egy (új) nyelvi jelenség szabatosabbá, félreérthetetlenebbé és hajlékonyabbá teszi-e a gondolatcserét, illetve közvetítő eszközét, a nyelvet. Ha igen, szükségesnek ítéli. Jónak, használhatónak és használandónak a szükséges újabb nyelvi alakot is csak akkor nyilvánítja, ha szerkezete nem ellenkezik nyelvünk törvényeivel, valamint a művelt emberek nyelvhasználatával, vagyis a köznyelvvel. Vissza