Előszó
1. Az iskolai tantárgyak között, sajnos, hosszú ideje nincs olyan, amelyik az elsajátított anyanyelv hangzó változatának, a beszédnek a használatára tanítaná meg a gyerekeket. Elvben ugyan minden...
Tovább
Előszó
1. Az iskolai tantárgyak között, sajnos, hosszú ideje nincs olyan, amelyik az elsajátított anyanyelv hangzó változatának, a beszédnek a használatára tanítaná meg a gyerekeket. Elvben ugyan minden tanítási órán van lehetőség a beszédre, ez azonban egyre kisebb jelentőségűvé vált az írásos megnyilatkozások mellett, másfelől pedig általában nem tervszerűen oktatott formában van jelen. E tekintetben a felsőoktatás helyzete sem sokkal jobb. Beszédtechnikát alig tanítanak, beszédművelési - korlátozott óraszámban - csak az óvó-, tanító- és tanárképző főiskolákon oktatnak. Néhány nem jelentős kivételtől eltekintve, rendszeres képzés egyetemeinken sincs. Az "ördögi" kör pedig bezárult: nincs vagy alig a kezdeteknél s nincs a legfejlettebb szinten. A sok esetben csak írásbelire korlátozódó felvételi vizsgák következtében még a lehetősége sincs meg a hangos beszéd megítélésének Az "eredmény" pontosabban inkább következmény annál kézzelfoghatóbb, hallhatóbb. A gyerekeket körülvevő közvetlen környezet, de a tömegkommunikációs eszközök közvetítette beszédmód sem mindig példamutató. A beszédkultúra jelentősége csökkenni látszik. A gyermekek közlésvágya igen egyenetlen, általában csak egymással beszélnek szívesen. A felnőttek, főleg az idősebbek gyakran panaszolják, hogy nem értik meg azt, amit az unokák mondanak, illetőleg hogy „csúnyán" beszélnek kiejtési és stilisztikai tekintetben egyaránt. Mindez még csak az egyik oldal a verbális kommunikáció, amely egyre égetőbben megoldásra vár. A másik oldal a nem-verbális kommunikáció (gesztusok, arcmimika, mozgás, öltözködés, viselkedés stb.), amely együtt jár a verbálissal, kíséri azt, s a jelentősége igen nagy.
2. Részben sokat, részben meg mindig nem eleget tudunk a magyar gyermek anyanyelv-elsajátítási folyamatáról. Ahhoz, hogy az óvónő tudatosan fejlessze a rá bízott gyermekeket, nagyon fontos, hogy pontosan ismerje azt az utat, amelyet ezek a gyermekek bejárnak, amikor anyanyelvüket tanulják. Ily módon időben felismerheti az elmaradásokat, a zavarokat is, és hathatósan tud segíteni azoknak, akiknek erre igen nagy szükségük van.
Vissza