Fülszöveg
Sokunkat megkísért olykor a gondolat: milyen volna kilépni mindabból, ami körülvesz, szabadon utat engedni a bennünk rejlő őrületnek, levetni a kötelezettségeket, hátat fordítani mindannak, amit elvárnak tőlünk, és vállalni, hogy a külvilág bolondnak tekint - ennek minden kényelmével és megbélyegzettségével együtt. elvonulni az egészségügy jól őrzött, hűvös, rendszertő világába, ahol nem kérdeznek tőlünk ostoba és fölösleges dolgokat, ahol akár közönyösek is lehetünk, és meggondolás nélkül kimondhatjuk, amit gondolunk; lehetünk, amik vagyunk. ahol nem kérdés a tehetség, ahol az emberi kapcsolatok bármilyen szeszélyesen alakulhatnak, és ahonnan, ha akarunk, bármikor visszatérhetünk a "normális" világba. Mert hát ki a bolond? Vajon az-e Jen, ennek a regénynek elbeszélő-főhőse, a negyvenéves volt balett-táncos és mostani író, aki bevonul az "Otthonba", ahonnan, ki tudja, talán épp e történet végén végleg elmegy? Vagy csak szabad ember? Vagy szmlélődni akar, kötöttségek nélkül?...
Tovább
Fülszöveg
Sokunkat megkísért olykor a gondolat: milyen volna kilépni mindabból, ami körülvesz, szabadon utat engedni a bennünk rejlő őrületnek, levetni a kötelezettségeket, hátat fordítani mindannak, amit elvárnak tőlünk, és vállalni, hogy a külvilág bolondnak tekint - ennek minden kényelmével és megbélyegzettségével együtt. elvonulni az egészségügy jól őrzött, hűvös, rendszertő világába, ahol nem kérdeznek tőlünk ostoba és fölösleges dolgokat, ahol akár közönyösek is lehetünk, és meggondolás nélkül kimondhatjuk, amit gondolunk; lehetünk, amik vagyunk. ahol nem kérdés a tehetség, ahol az emberi kapcsolatok bármilyen szeszélyesen alakulhatnak, és ahonnan, ha akarunk, bármikor visszatérhetünk a "normális" világba. Mert hát ki a bolond? Vajon az-e Jen, ennek a regénynek elbeszélő-főhőse, a negyvenéves volt balett-táncos és mostani író, aki bevonul az "Otthonba", ahonnan, ki tudja, talán épp e történet végén végleg elmegy? Vagy csak szabad ember? Vagy szmlélődni akar, kötöttségek nélkül? Felidézni a múltat?
A feszültség útja, írja Besze Flóra regényének hőse, a művészethez vezet, vagy ott kezdődik a művészet. Talán ezrét lett "feszültség" a regény alcíme (vagy műfajmegjelölése?); mert ez a feszülséggel teli művészi szöveg ráadásul - többek között - a művészetről is szól. A főtörténet nagyjából egy nap alatt zajlik (ez volna a cím második felének magyarázata); de mindaz, ahová ebből a történetből kilátunk, korábban történt - hogy mi a kimenetel, mi lesz, mi lehet, arról (ahogyan az életben) fogalmunk sincs.
A szöveg egyfajta "otthont" teremt az olvasónak: nagyon nyomasztó, sötét, szorongató és feszült helyet, ahová - min Jen, az Otthonba - beköltözhetünk, ottlétünket ideiglenesnek hisszük - és valóban, a regénynek egyszer vége lesz, kilépünk majd ebből a világba. De hová? Nem jobb-e hagyni elveszni magunkat, maradni az őrület otthonos világában?
Depressziós, komor mű Besze Flóra első regénye. Az eberi viszonyokról, az egyedüllétről, az alkotásról és a kiüresedésről, a normalitásról és az őrületről, a szeretetről és az elidegenedésről, az otthonlétről és a veszett világról. Kínos, ezrét hasznos olvasmány.
Kálmán C. György
Vissza