Beszámoló az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről 2010 - CD-vel

Előszó

A globális gazdasági és pénzügyi válság hatásai - a belső gazdasági szociális problémákkal összefüggésben - a magyar állampolgárok jelentős részét hozták a korábbinál nehezebb gazdasági, szociális és - ennek következményeként - egyre súlyosabb egészségügyi és mentális helyzetbe. Mára megtorpanni látszanak azok az 1989-cel kezdődő kedvező tendenciák, amelyeket a jogok és szabadságok kiteljesedése, az életesélyek pluralizálódása, összességében pedig - legalábbis a felső és középrétegek számára - az életminőség mutatóinak lassúbb vagy gyorsabb javulása jellemzett. A hanyatlás és a romlás azonban nem 2010-ben indult. Már korábban is megjelentek ennek jelei, majd látható tendenciái, amelyek 2009-2010-re álltak össze egy - nagyjából a társadalom minden rétegében és csoportjában jelen lévő - nyilván eltérően értelmezett és feldolgozott keretté, olyan egymástól eltérő, de összefüggő problémasorokká, amelyet a „válság" kategóriájával jelölhetünk.
Az ombudsmani munka szempontjából alapvető fontosságú annak a mentalitásnak a megjelenése, amely Magyarország gazdaságát, társadalmát, kultúráját, politikáját és intézményi rendszerét a „válság" szimptómájának, sőt következményének tekinti. Az egyéni élethelyzetek válságát a média, de a közbeszéd válságra fókuszáló tematizáltsága is erősíti. A helyzet hasonlatos egy erős gyöngyfüzérhez, amelyen az összes szem egy egységesen színezett és formázott egésszé áll össze: válságban vagyunk! A rendszerváltás és az EU-csatlakozás eufóriája, a gazdagodás és tartalmasabbá váló élet várakozása helyett most, a sötét csőlátás perspektívái nyernek teret társadalmunkban. Nem kíméli ez a perspektíva a jogállami és alkotmányos rendszert sem. Mit érnek az intézmények, ha hagyják lecsúszni immár nemcsak a „lustát" és az „élhetetlent", de a nagyon is dolgos és vállalkozó kedvű, jövőjüket egyre szebb és szebb ingatlanban elképzelő családokat is? Az ingatlanhitelezés buborékjának kidurranása nálunk a fizetésképtelenség, a hajlék elvesztése, és a lakás nélküli egzisztenciavesztés kézzel fogható és mindennapi rémével állítja szembe a társadalomnak éppen a középosztályi lét felé orientálódó csoportjait. Vissza