Előszó
Részlet a könyvből:
Az iskola kapuján fiúk és leányok vidám csoportja tolongott kifelé, versenyezve, hogy ki lesz gyorsabban az udvaron.
A közelben, jókora elkerített réten, legeltek a gyerekek...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az iskola kapuján fiúk és leányok vidám csoportja tolongott kifelé, versenyezve, hogy ki lesz gyorsabban az udvaron.
A közelben, jókora elkerített réten, legeltek a gyerekek lovai, mialatt tulajdonosuk több-kevesebb buzgalommal szívta magába benn, az épületben, a tudományt.
Dot Tressage érte el elsőnek a kerítést.
- Di, Di, Dicsőkém - kurjantott Dot futás közben a lovak felé. Az ismerős, hangos hívó szóra egy kócos, vad, barna csikó vált ki a többi közül s száguldott úrnője felé. Dot megragadta lova sörényét, úgy vezette ki az útra és ott egy akrobata ügyességével ugrott hátára.
- Dot, Dot, várj egy pillanatig, mi is jövünk. Lionel és én! - kiáltott utána Meg Clements. Meg a kabátjába igyekezett magát beletornászni, ami elég nehéz feladat volt, mert a könyvei és uzsonnatáskája akadályozták a szabad mozgásban.
- Fogj meg, ha tudsz! - rikkantotta Dot jókedvűen, miközben lovát nagyobb sebességre nógatta. De ebben a pillanatban több nagyobb fiú, meg egy leány állták a ló útját. Összefogódzva énekelték:
Honnan jöttél, idegen?
Mondd meg, ki vagy, te kis jött-ment?
Ki vagy? Ki vagy? Senkisem!...
Vissza