Népi imádságok Kalocsa vidékéről

Előszó

Az utóbbi egy-másfél évtizedben megnövekedett az érdeklődés a vallásos népköltészet, különösen a népi imádságok iránt. Valójában egy sokáig lappangó népi műfaj felfedezésének lehettünk tanúi, egy sokévszázados műfajé, amely hosszú időn át elkerülte a kutatók figyelmét. Szórványos előzmények, itt-ott felbukkanó, elszórt adatok után Erdélyi Zsuzsanna volt az, aki néhány esztendő alatt szinte a szemünk előtt ásta ki archaikus népi imádságainkat a paraszti lélek mélyrétegeiből. Nemcsak egy a szakkutatás és a nagyközönség előtt korábban ismeretlen műfajt mentett át nemzeti kultúránk számára, de a munkája nyomán közkinccsé vált szövegek elvezetnek bennünket a korábbi évszázadok gondolkodásának gyökereihez, a magyar és az európai parasztság misztikus-vallásos élményvilágához.
Erdélyi Zsuzsanna néhány év alatt országos méreteket öltött, sőt, azon túlmutató, magyar nyelvterület egészére kiterjedő gyűjtési és feldolgozó munkája mellett, részint tőle merítve az ösztönzést, részint korábbi indíttatástól hajtva, időközben mások is jelentkeztek a népi imádságok körében végzett gyűjtéseikkel, értékes kötetekké formálódó, de jobbára még kéziratban lévő anyagokkal. Az elsők között kezdett hozzá a helyszíni kutatásokhoz kötetünk szerzője, Besenczi Sándor is, hogy azután munkája a népélet valamennyi területére kiterjedjen, s a néprajzi gyűjtés egész életét betöltő szenvedélyévé váljon. Vissza