Trefort Ágoston emlékezete

Előszó

E hó 7-ikén telik le száz esztendő a Trefort Ágoston születése óta. Huszonkilencz év előtt bekövetkezett halála előtt és után róla sokan emlékeztek meg s egyénisége, élete és működése gyakran volt irodalmi méltatás tárgya. Itt, az Akadémiában, melynek utolsó éveiben elnöke volt, Keleti Károly tartott róla a halálát követő év ünnepélyes közülésén emlékbeszédet; Keleti Gusztáv a képzőművészeti társaság közgyűlésén méltatta - igen szépen - különösen a művészetek körül szerzett érdemeit, és föl kell még említenem néh. Szász Károlynak még Trefort életében kiadott népszerű életrajzát, Falk Miksának a barátja halála alkalmából írt bensőségteljes megemlékezését és Trefort vejének, Szalay Imrének 1909-ben legnagyobbrészt kiadatlan levelek nyomán összeállított, a boldogultnak egyéniségére és életére élénk világot vető Visszaemlékezését.
Ha mind e méltatások után éppen én kívántam a küszöbön álló centennarium alkalmából kiváló elnök-elődömről itt, az Akadémia felolvasó-asztalánál megemlékezni, az elhatározásomnál az e tekintet vezérelt, hogy egyrészt mintegy tartozni véltem ezzel, hálából ezért a bizalomért, melylyel élete utolsó éveiben, mint osztályfőnököt, majd államtitkárát magához csatolt s mely viszonyunk bizonyos posthumus folytatást nyert két minőségben való utódlásom és ivadékaink frigye által; másrészt, úgy véltem, éppen említett viszonyunknál fogva talán leginkább vagyok abban a helyzetben, hogy Trefort történeti alakjának megfestéséhez élete nevezetes utolsó szakaszából merített néhány jellemző s kevésbbé ismert vonással járuljak hozzá. Vissza